Hetikiadás, 1935. január-december
1935-05-21 / 20 [1521]
y ' Hézvezetőnő lett egy jólelkű grófi családnál. Nep*k alatt elleste a nagyúri ház szokásait és rövidesen lelke lett az egész kastélynak. ^ A halkszavu, fehérarcú törékeny asszony megállta helyét a legkényesebb nagyúri dámák előtt is. Rafjongő hittel és szinte mór emberi szóval ki sem fejezhető gyengéd szerété'/lel nevelte gyermekeit. Félrerakta minden kis pénzét, hogy majd juss*n iskolára is. A két fiu gimnáziumba járt^ kisleány pedig polgáriba.hány éjszakét sirt át - örömében,amiker nyár elején hazamentek a jó bizonyítvánnyal. Már fehérhajú ráncosodóarcu asszony volt.amikar a kis Erzsikét oltár elé vezette a gróf egyik derék gazdatisztje. A fiuk is egyetemre kerültek volna azon az őazön,amiker lent a bosnyák hegyek között eldördült a világháborút jelentő első pisztolylövés. Kora őszön bevonult mind a kettő katonának. A drága jó Erzsi néni pedig megint elkezdte azt a remegő,rettegő éetet+amit már-már elfelejtett hosszú özvegysége alatt. Eleinte csak kanta a rózsaszínű tábori lapokatjd' az uj esztendő legelején elmaradtak hosszu-hosszT időre. Piros pünkösd napján éppen kis kertecskejében gyomlálgatott,amikor ráköszöntött a p ü stás. - Jó hirt hoztam tekintetes asszony,-mosolygott az öreg,mert látta, hogy Erzsi néni halovány arcából kiszaladt a vér. - Irt a két úrfi Oroszországból. Ke tessék aggodalmaskodni. Hála Istennek... Uj élet kezel dött irzsi néni lelkében. Imádságos reménykedéssel olvasgatta az újságot,hogy mikor lesz már vége a háborúnak? Azt már nem is vette túlságosan komolyan,ha ugy félévig nem kapott hirt a ( fiaitól,mert tudta, hogy forradalom tépi, sorvaszt Ja a cár hatalmas birodalmát is* Igy ezután vári türelmesen, Le az Isten ujabb csapást zúdított rá. Az alattomos spanyol járvány elragadta a vejét. Ját kis unoka maradt árván apátlanul. Alig sírta ki maradék könnyét,amikor hivatalos irást kapottjhogy megölték Oroszországban a nagyobbik fiát. Isten akarata - suttogta alázatosan. - Majd csak hazasegíti a másikat... Hősi megadéssl viselte keresztjét,pedig uj állás után is kellett néznie.mert a megszállók kiűzték derék gazdáit ősi f'szkükből és itt a megcsonkított országban nem tellett : nekik házvezetőnőre. Megtakaribtt kis pénzével megint kint állt a felfordult vilá ban leányával és két unokájával. - Isten segítségével megélünk gyermekeim - biztatta a leányát és bátran elkezdte az életet újra annyi évvel a vállán,amennyi más asszonyt már összetört volna. Az uj gazdagok nem értették meg sokat szenvedett fi nem lelk t,de nem törődött vele. Lenyelte a könnyet,mosolyogva tett eleget minden szeszélyességnek és ezzel néhány év alatt megint csak nélkülözhetetlen lett uj helyén is. Ekkor már mosolyogni is tudott,mert a fia - most már az egyetlen - hazavergődött Szibériából, megnősült és olyan családi életet élt,amilyen szegény Erzsi néninek csak álmaiban jutott osztályrészül. A kis unokák is felnőttek és amikor összetört teste, de a szakadatlan harcban megedződött erős lelke elérkezett földi rályafutósának utoloó percéhez.mosolyogva,b< ldogan cirógatta j ü ságos tekintete ágya köré gyülekezett szeretteit. - Nagy próbára tett a jó Ieten.de nem éltem hiába -suttogta elhalóan - mert amit elvett tőlem fiatalságomban, százszorosan visszadta gyermekeiben. .. _ _ _ _Görgei._ Dicsőséges honvédjei 1849 május 21.-én foglalták vissza Buda várát a bécsi császár hadaitól. Ennek a nagy napnak 86. évfordulóján leplezték le a diadalmas hadvezér ércszobrát azon a bástyán,ahova először tűzték ki a magyar zászlót. A pártpolitika akadályzota meg eddig,hogy a legnagyobb magyar hadvezérek egyike megkapja nemzetétől ezt a szoborboöntött elismerést. Adáz és elfogult csatározások folytak félévsázadnál tovább Görgei Artúr szerepi '•: körül,mig végre az elfogulatlan történelem tiztászta minden cselekedetét. Az alig 30 éves katonai lángész örök dicsősége lett a magyarságnak.Maroknyi;, kiképzetlen és hiányosan felszerelt honvédéi élén olyan meglepő diadalokat aratott Európa akkori legnagyobb hatalmának sok sikert látott hadai felett, hogy kiérdemelte az egész világ elismerését. Es ez a nagy katona szótlanul tűrte a gyanúsítások áradata t mert érezte igazságát és tudta.hogy kivételes tehetségét hazájának csak javára fordította.Mától kezdve időtlen időkig ott fog állni bronzszobra a budai bástyán örök intő jelül a kései utódoknak,hogy a hazaszeretetnek nagyobbnak kell lennie minden más érzésnél és akit sorsa nemzete élére állitott,viselje tisztét áldozatos kitartással,becsülettel.
