Hetikiadás, 1935. január-december
1935-05-14 / 19 [1521]
Pilsudski. Májusi vasárnap estéjén, a természet újjáéledésének közepette, szomorú halálhír futott szét a világba,egy nagy ember tért örök pihenőre, szive utolsót dobbant,szelleme a nagy nemzeti nőoök közé költözött,neve, emléke pedig a történelemnek legszebb tettektől ékes lapjain foglal helyet, aicső példaként lebegve az utódok szeme előtt.Pilsudski József tábornagy, a lengyel nemzet hőse,Lengyelország ujiáépitője,Magyarország igaz barátja tért meg őseihez,érdemekben gazdag élet szakadatlan munkássága után.Még életében kivívta nemzete osztatlan szerétét- és tiszteletét,kortársai elismerését és megbecsülését,halála pedig, ritkán tapasztalt általános részvétet keltett messze tul a lengyel határokon is. Életpályája nehéz volt,küzdelmes volt, a sors kiszámíthatatlan szeszélye nem egyszer állította leküzdhetetlennek látszó akadályok elé. de szívós kitartással,önzetlen buzgósággal, a munkateljesítménynek a vegscr • kig való fokozásával sorra legyőzte az akadályokat,míg végül eljutott oda, hogy nemzetét sikerült neki régi nagyságára emelni,sikerült megszilárdítani a 3o milliós lengyel nép helyzetét az európai nemzetek soréban.Nem törték meg a fiatal diákot a szibériai száműzetés borzalmai,nem vették el a harcos férfi önbizalmát a világháborúnak hol reménytkéltő,hol lehangoló fordulatai,nem rettent vissza az orosz vörös hadseregnek már a fővárost, Varsót is fenyegető betörésétől, töretlen munkakedvvel haladt előre utján és dolgozott,dolgozott nemzetéért élete utolsó percéig. A világháború előtt a száműzetés keserű kenyerét ette és testvéreinek orosz elnyomás alatt lévő zömétől távol tudta csak csendben,de annál eredményesebben elkésziteni a talajt a nemzeti feltámadásra.Hasonló sorsban lévő honfitársainak bizalmát csak-namar megnyerte,vezérüknek tekintették őt és lelkesen fogadták azt.amikor az első nagyobb méltóságra, a világháborúban a mi oldalunkon küzdő lengyel légió parancsnoki tisztségére emelkedett .Mindvégig teljes mértékben megfelelt a beléje helyezett bizalomnak, katonáinak lelkes vezetője, nekünk hü szövetségesünk volt, s csak egyéb külső politikai okokon múlott,hogy a háború vége felé a parancsnokságtól kénytelen volt megválni.Nérnetorszá.Pgal került összeütközésbe nemzete miatt, velünk,magyarokkal mindig rokonszenvezett,aminek a későbbi időkben számos iaaujelét láttuk. Tevékenységére igazi teret természetesen Lengyelország önállóságének visszanyerésekor kapott.Mint jól emlékezhetünk ra ; a lengyel függetlenséget mór a központi hatalmak is vissza akarták adni^ószinte szándékkal még akkor,amikor remény volt a háború sikeres befejezésére.A breszt-Iitovszki béke meg is erősítette ezt az elhatározását.Nem rajtunk múlott tehát, hogy a lengyel függetlenséget végül mégis az antant államférfiaknak keze juttatta végső megvalósulásra.S bizony olyan is lett volna az,ha az eredetileg megállapított keretek között marad.Az antant államférfiéi ugyanis a lengyel nép tekintélyes részét kivül hagyták az újjászületett ország határain, a nép által egyhangú bizalommal megválasztott vezér,Pilsudski^ azonban nem hagyta ezt ennyiben.Ugyás mint katona,úgyis mint államférfi ekkor mutatkozott a legnagyobbnak.Ahol lehetett diplomáciai tárgyalással, ahol nem lehetett,fegyverrel kivívta azt,hogy az összes lengyelek közös hazában egyesüljenek.Nem félemlítette meg őt a betört vörös gőzhenger sem, igazi napóleoni haditervvel verte ki az oroszokat,népének ősi ellenségét. Önző célok nem irányították soha.Nem tört királyságra,le tette a köztársasági elnöki tisztet is és csak a hadsereg feletti felügyeletet tartotta meg,hogy éle fogytáig őrködjék az újjáépült ország biztonsága felett'.Jfemzete iránti aggódó gondoskodása 1 nem engedte,hogy teljesen visszavonuljon s amikor 10?,ő-ban lattá.hogy belpolitikai viszályok kezdik felütni a fejüket,erélyes kézzel teremtett rendet,de azután ismét nem fogadta el a köztársaság elnöki székét.hanem visszavonult régi örállásábo, s mint igazi katonát,itt érte a halál. A lengyel gyászban teljes mértékben osztozunk mi is, a sok közös szenvedésben testvérre vált magyar nemzet.Igaz barátunk volt a nagy halott, hűséges ápolója közös hagyományainknak,megszilárdítója a lengyel-magyar > barátságnak.Nem csupán a lengyel nemzet vesztette el őt,elvesztettük mi^is egyik jóakarónkat, a sorsunk iránt meleg szívvel érdeklődő nagy óllamferfiut.S amikor részvéttel állunk a nagy ember földi porhüvelyét befogadó krakói sirbolt körül.azt kívánjuk,hogy minél előbb találjákmeg a méltó utódot,aki az ő szellemében tudja tovább vezetni Lengyelországot.
