Hetikiadás, 1935. január-december

1935-05-07 / 18 [1521]

Iö.sz.iy»3ö.majr7. J-_!!_Li-Li__l_4_á_s^ 3.oldal. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR AŰSÍSÉSSÍÍÍ Ks/ckció Irta:Igmándy Géza, A Nemere dühösen verte az arcunkba a havat. Behúztuk a nyakunkat a köpenyeg feltűrt gallérjába és csak ugy félszemmel psilogatva kémleltük az utat,amelyen az oláhok kapkodták előttünk a horgas inukat; Mert bizony ugy megijedtek tőlünk a "hegyi franciák",hogy nagy munkát adott volna elérni őket. Igy aztán kissé elkényelmesedtünk. A járőrök mindig azzal tértek vissza,hogy már elfutottak. Teremtett lelket sem találtunk közüj ök, legfelebb a halottakat, akik megdermedve Temetetlenül hevertek az ut-szélen« Egyszer azután összefutott az egész zászlóalj tisztikara arra a hirre

}

hogy sikerült egy szem . hadifoglyot ejteni. Felcsigázott kíváncsisággal nézegettük az öles termetű .'bárány bőrsapkás alakot,aki egykedvűen álldogált két mokány baka között és addig nem akart be szelni,amig az ezredes ur elé nem vezetik* Nagynehezen megmagyarázták neki,hogy legalább öt-hat kilométerre van mögöttünk a parancsnok és az őrnagyunk szén szóval kérlelte,hogy magyar ember létére miért nem mondja el,hogy mi járatban van? - Ezt már értem, instálom - csillant . fel a fogoly apró kék szeme. - Ha igy beszélnek velem,akkor tudom én is,hogy mi a becsület* Mert eddig hasztalan mondogattam,hogy székely magyar vagyok és nem sántikálok semr iféie rosszban se,nem hitték el ezek a legények. Ea az őrnagy ur ilyen jó. zivvel kérdezget,meg mondom,mi hajtott ide? - Hát csak ki vele, öregem - biztatta az őrnagy és cigarettával is megkínálta. -Köszönöm alássan, Le ha még tüzet is tetszene adni,az még jobban megoldaná a nyelvemet, liagyot szippantott a cigarettából, fel jebb tolta homlokén a sapkát. Ezüstcsikos feKete baja kikandikált a szemöldökéig és most már egészen megnyugodva beBzélt. - La ni Lániel a becsületes nevem, de csak Lani Laninak szólítottak világéi etemben. A méltóságos zabolai gróf erdőkerülője vagyok 31. esztendeje .írásom nincs,mert ezek a bitangok felgyújtották a házamat. Ide talán két-ket és fél kilométernyire lehet erre délnek. Bizonyosan eljöttek mellette őrnagy urék is,mert a gyalog ösvény ott kanyarog mellette. - Több ilyen kis házat is elkerültünk - vétette óda Yieber főhadnagy,aki dunántúli ember lévén még nem ismerte a székely csavaros észjárásét. - Hiszem,:..-; instálom,de ha jól megnézte a szalmakazal nernyéljének táját - vágott vissza Leni Lani - ott láthatott kilencet "ezek" közül. Ha pedig másutt, akadt ilyen kilenc halott,akkor az enyémeket arról lehetett megkülönböztetni,hogy valamennyinek a fején van a luk. . - Miféle luk? - tudekolta a 'főhadnagy. - Hát amit az én puskám golyója ütött rajtuk. Altalános megrökönyödés volt a felelet erre a kijelentésre. Senki se akarta elhinni,hogy ilyen jó lövő az Öreg. Gúnyos mosolygás is szaladgált egyik-másik tiszt szája körül és,hogy megmentsem a helyzetet,közbeszóltam: - Hát ha olyan jó lövő,ott a havon sétálgat néhány varjú,lőjjön ki egyet közülük. - Ha visszakapom a puskámat, szivesen - örvendezett Lani Lani. A szakaszvezető visszaadta neki a régimintóju manlichert.amit --Ivettek tőle,amikor elfogták. Megtöltötte,megnézegette és azután odaszólt a z őrnagynak. -Instálom alásan,melyiket parancsolja a hat közül? - A negyediket,mert az fut a legsebesebben - nevetett az őrnagy, nert biztosra vette,hogy négyszáz lépésnyiről ugy sem találja el. Le hát vannak még csodák. Lani Lani csak ugy kapósból lelőtte a gyanútlanul futkosó szerencsétlen madarat,amivel egycsanásra megváltozott a' hangulat. Csak ieber : főhadnagynak nem tetszett a hirtelen népszerűvé yalt öreg székely,aki kerestlen egyszerűségééi azt kérte ,hogy marachassnn^köztünk. Beáll honvédnek,ugy sincs most mire vigyáznia ott az erdőben,a grotjaval meg heragba ke véredet f, mert már az augusztusi jelentésére se válaszolt. /folyt.köv./