Hetikiadás, 1935. január-december

1935-05-07 / 18 [1521]

1935.máj.7.16.sz. Hetikiadás. 4.old. /A Hyestfogó folytatása./ /Persze azt hamiskásan elhallgatta,hogy az oláh betörés miatt szakadt meg a gróffal a'^evelezése?/ Lani Lani hozzámkerült. Magam se tudom már,hogyan csinálta? Talán a varjulövés gondolata miatt kedvelt meg.Rövidesen igen jó barátságba keveredtünk»Allancóan mellettem volt,úgy vigyázott rám,mintha a fia lettem voIna. Már talán karácsony hetében jártunk,ami.or éjszakai járőrből hazatérve panaszkodtam neki.hogy lefagyott a fülem. Gyengéd szakértelemmel G

yógyítgatott. Másnap azután már naptámadtakor hallottam,hogy fur-farag, arkácsol napszálltélg. - Nyestfogot csinálok- mondta csendesen. - Nyestnyomot láttam itt az előretolt géppuska állás mellett. Lesz jó meleg prém,hogy ne _ Z fagyjon le a hadnagy ur fele. Lesz biztosan, csak türelem-r.. - Hát én vártam is,de hiába. Talán vagy egy nét múlva,dohogva panaszkodott,hogy elvitték a nyestfogot a - muszkák. Le ma éjszaka utána megyek, • Visszahozom, ha belehalok is,mert ujabb nyestnyonot találtam. A tiszti étkezdében naponta megkérdezték tőlem,hogy mi van a nyestprémne 1,mert mondanom is felesleges,hogy eldicsekedtem vele. Le most már kezdtem szégyenkezni és kínomban kinyögtem,hegy Lani Lani ma éjjel elmegy a nyestfogó utón. A csillagtalan szeles sötétség éppen alkalmas volt a kirándulásra,tehát a parancsnokságon vártuk meg ez eredményt. Jóval elmúlt éjfél,amikor az öreg be szuszogott a fedezékbe* Hóna alatt volt a nyestf ogó. - Ott leltem meg az egyik muszka fedezék oldalában. Le még egyszer nem lopják el,annyi bizonyos. - erősködött. - kend a muszkáknál volt? - csattant fel Weber főhadnagy tamáskodva. . -Ott,instálom - bólintott rá az Öreg. Láttam,hogy különös fény csapott ki a szeméből.- Talán a főhadnagy ur is oda akar menni? Elmagyarázom az utat,ha parancsolja. -Hát csak mondja kend - feszengett ,'eber főhadnagy kényelmetlenül, aki érezte

{

hogy csapdába került. - Hanem miről tudom meg,hogy ott volt a nyestfogó is? -Erre is gondoltam,instálom - mosolygott a ravasz székely. - A muszka fedezék mellett van egy nagy tölgyfa. Annak a sima derekába a késemmel belevágtam három egyenes vonást.meg egy dült keresztet. Most már félig fölkelt a hold,könnyen iueg lehet látni. Weber főhadnagy mit tehetett egyebet,elindult a veszedelmes útra, ha nem akarta,hogy semmivé váljék a tekintélye. Mi meg szép csendesen haza ballagtunk a feoezékünkbe. Lani Lani szokása szerűt a rajkályha mellé te lepeoett és élesztgette a tüzet,mert a Nemere halkan fütyölte felénk a dermesztő hideget. Hamarosan elszunditottam. Hajnaltájt ébredtem fel. 7

eber főhadnagy kászolódott le hozzánk. - Itt van-e Lani bé? - szólt le a küszöbről* - jun itt, instálom, de a főhadnagy ur volt-e ott? -vetette oda az öreg. -Lerék ember kend. Megtaláltam a fában, a leieket... A rajkályha rőt fényébe: láttam.hogy kezet fogott az öreggel. És ettől kezdve Meber főhadnagy lett a vén/székely legjobb barátja és leglelkesebb tisztelője. In se csalatkoztam Lani Daniban,mert most már valóban fogstt annyi nyestet,h.ogy értékes,meleg gallért csinálta

4 hattam a köpenyemre.