Hetikiadás, 1934. január-december

1934-06-19 / 25 [1520]

".mö^wjus LtvtLTAR K. szekció 25.sz.IS34*június 19. A velencei ». 1 -l-kozks. Az esztendőnek kétségtelenül 1 egfigyeleiareméltóbb nemzetközi találkozásé ment végbe pár nappal ezelőtt Velencében,- vilá .h.boru utáni uj áramlatnak,a ne zeti szellemű Fellendülésnek két vezéralakja-, -iissolini es Hitler köz öt .Dzt a találkozást nem lehet egy szinten említeni maa allemferfiáknak komáikban igen gyakorta történő egymást 1 ..togatas-.vcl. Jelentősege minden bizonnyal ielklüuljc azokat, mert Lussoliai és Hitler több .int minis..terelnök, ük mind. a ketten a maguk alapította nemzeti kormány re* •• megteste sí tői »«r szaguknak a tekintélyuralom elvének alapján korlátozásoktól g^ajdne.. teljesen mentés vezetői s rendszerük szilárdságát 01. szorsze. ben tíznél több asztendtő, Neme tor sz. g.ban pedig az átmenet után mi nd jobban renhezendé belallapot bizonyítja. I. nemzeti erok egyesítésén felépült fasiszta,illetve nemzetiszocialista !:crm/nyrendszer szilhrds,ggánál fogva nemzetközi viszonylatban is lénygesen növelte ez országok tekintélyét s amikor e két rendszer vezére, keo nagyhatalomnak íoir^nyi tó ja , tanácskozik egymással, ennek a megbeszélésnek súlya és fontossága épen ezért sokkal nagyobb,mint a párt k szeszélyé tői füg kormán vrendszere'raám szter el nőkéinek. ... velencei találkozásnak . nem az volt a célja,hogy res letekbe menő gyakorlati megállapodásokat dolgozzon ki.üJzt várni nem is lene. tett, hanem a világira s különösen Jurópárc súlyosan nehezemé kérdések körül a nézeteknek egymáshoz közelítése, az összekuszált helyzet tisztázásának előkészítése volt a íeldat.s mint a kiszivárgott hirek mondják, t

ez több pontban megtörtént, ,sikeréül a ket államférfinak is, de nagyobb sikeréül a nemzetközi együttműködés szellemének. A r'.i /lomácia szokásainak megfelelően a hivatalos jelentés nem közöl részleteket arról, miről is beszeltek tulajdonképen Velencében ? Hivatalosan csupán azt j el en tették,hogy a két államférfiú a barátságos egy: működés szallemebcn megbeszélte az általános politika ügyeit,és a ket orsz,. ? kölcsönösen érdeklő kérdéseket. Ma,már azonban nem vagyunk kénytelenek megelégedni a diplomácia szüKszavusagával. A világot körulhalozó hírszolgálat értesít bennünket i.ándenfontos eseménynek a részleteiről is.Igy törtent mos, is ós egybehangzó jelentések közölték velünk, hogy,négy nemzetközi ,fontosság.; pontja volt - 'tanácskozásnak. 2z..k: 1./ ál ola sz -német ,együttaiüködés kiszélesítése. 2./ ..usztric függetlenségének elismerése.3./ üémetországnak a Népszövetségbe ,v<.lG esetleges vissza térése.4./A dunai államok • x zda sági helyzetén, megjavítása:. , Ha ezt az anyagot végigrl^zzük,két pontja ötlik különösen szemünkbe.Két olyan pont. amely legtöbb eredményt ígér ivözó^ourópának és e területen belül természetesen nekünk, inegyaflOknak is. Mert nem mindegy az nekünk, például, hogy,milyen a nómet-03Ztreuí viszony. A gazdasági, de a politikai szulaknak is egész tömege fűz minket ,Ausztri-hoz, ezért eraekünk, hogy rendezett viszonyod alakuljanak lji osztrák szomszédunknál, ami pedig csak a német-osztrák viszony megiavulásav 1 együtt köszönhet be. mert, ha felteszszüky is,hogy Németországból nem biztatják az ausztriai rendzavarókat, békétlenkedésüket abbahagyni csak akkor fogjak, ha látják azt, hogy Berlinből nem számi thatnak t mogacaisra. másik^f#ntcs kérdés, amelyről Velencében szó volt, a dm.:: államok gazakasági helyzetének gaegjevitasa. Hitler, mint hírlik, kezdi más szemmel tekinteni a lomba* létrejött ola sz-osztrák-magyar gr zdasa^. egyezményt, Sddigí. aggodalmai saűnőben vannak és kilátást nyújtott arra,,hogy Ülas: j országgal együtt hajlandó támogatni a mostani magyar-osztrák gazdasági együtt működésnek az összes dunai államokra valq kiterjesztését, ami elsősorban,szükséges » rossz helyzetből való kibonyolódasra. Hitlernek a téren megnyilvánult felfogasvmltezáse .indennól jellemzőbben mutatja, hogy a római egyezményben megkezdett ut a helyes és Velence után jogosan varhatjuk ennek az útnak uj ösvényei t. . S emukor örömmel állapítjuk meg a velencei megbeszélés nyomán, hogy Olaszország és Németország, a vilegpolitikinak• e ket súlyos tényezője közeledett egymáshoz, feltétlenül észre kell vennünk, hogy ez a közeledés nagymértékben igazolja a magyar külpolitika helyes volt ,é. hülpolitikánk ugyanis egyformán jo viszonyt tart fenn mindkét negyhatelommal s enn kifogva minél baratsá osabba válnak a- német-osztrák kapcsolatok, annál több előnyt várhatunk mi is ettől. , minden jel arra mutat, hogy fejlődést remélhetünk,mert Velencének folytatása lesz, gyakorlati cselekményekkel kecsegtető f ol y ta tás s • -lá-i