Hetikiadás, 1933. január-december
1933-01-10 / 2 [1519]
Irta: Tgrnánrly Geza. A háború első évének a vége, felé, ami kor már suttogtak a galíciai orbsz frent áttöréséről,szegény jó édesanyám áldett kezének és kifogvhatatián,szere tétének'gyógy i tó simogatás a annyira lábra állitett,hogy kezdtem elfelejteni a kárpáti harcok embertelen kinjait és a sebem is behegedt a vállamon,Árúkor ismét beosztottak a menetzászlóaljba,a kertünkben virágzott a cseresznyefa és a kis libák pihés szárnyából kiserkedt az első toll. , . - Édes kis fiam, Kérek teled valamit. Vigyázz, ne ragadjon el, a > fiatalságodéért akkor az én imadságcm ós a könnyem sem segitset... Ne, ne szólj..; Ha te'látod, nem sirok. i,'legigértem,meg is tartom.Ade sápad előtt sem sirok.De éjjel, amikor senki se lát,csak a jo Isten vigyáz mindnyájunkra,u*y-e, akkor nem veszed zokon?... Ti gyerekek nem értitek meg,mi az anya könnye... Lenyelte a könnyet,puha,meleg kezével megsimogatta a homlokomat. , -Azt*kórem tőled,vidd el Bársonyt is... -Bársonyt? - csodálkoztam. # -Azt, kisfiam. Gábrr melletted van máris,legyen ott Bársony is.Az az okos ló is vigyáz rád ós mindig emlékeztetni fog a szülői házra. Akadhat-e olyan kérgesszivü íiu ? aki meg tudja tagadni az édesanyja kérését, ami kor veszedelembe, indul? ti pedig,minden pillanatban vártuk a. parancsot. A parancsnokságén örültek a váratlan fordulatnak,mert igy legalább> felszabadul egy kincstári ló,a"íráre nagy szükség vol t máskor is. Gábor pedig majdnem kibujt a borébői,amikor meghallotta,hogy Bársony is velünk jöhet,mert az apróf ülü,kicsif e jü,s hollói eke te ,kanca veit a büszkesége. x - Nem hiába , én neveltem - mondogatta büszkén - ni nos is párja hót vármegyében.Olyan okos jószág az,hegjr csak a* satva hiányzik. Ne sirdolgaljón tekii tetes asszonyom,vigyázunk mi a doktor úrra. így búcsúztunk el otthon s mire kiértünk az'állomásra,Bársony is me<_ barátkozott a csattogó zenév el ,sőf még a virágot és borostyánlevelet is kiette G - bor sapkája mellel,aki olyan peckesen lépegetett mell ettünk, ma nth a már megnyertük volna a háborút. Igaz ugyan,hogy akkor virradtak ránk a legdicsőségesebb napok.A nyár derekán már ugy bent jártunk a cár birodalmában,hogy még Patyi bá» sem tudott tájékozódni,pedtga a vén sz-; kacs arról volt nevezetes,hogy ha álmából riasztották fel,akkor is holtbiztosán megmutatta.merre van a meszes és milyen irányba folyik a,Kraszea. i. ondóm, még az öreg,is arról gondolkodott gulyásfőzés Közben,hogy rossz vége lesz ennek a nagy dicsőségnek. -iümegyünk,ÍHstallom,a világból,azután hogyan találunk haza. -Ne féltse kend Bársonyt - vágott a szemével a Gábor - a mi lovunk megtalálja az utat. , Patyi bá' dörmögött valamit s ugyancsak kavargatta az Ínycsiklandozó ételt,de azért nem vette zokon a csipkelődő aszót.Hanem Gábor egyre kedvetlenebb ós - ha szabad használnom ezt a kifejezést - egyre idegesebb lett. -Nem értem... -i.it nem értesz?,-fi a menydörgős meny kő csu tákolja meg ezt a lovat?!- tort ki b.lőle hosszú, tépelődés után.iJera tudok olyan korán fölkelni,hogy ne legyen a szőre olyan, vagy még- szebb,mint a valós -gos bársony. De ma meglesem,ha addig élek is. Az igazat megvallva,engem nem nagyon érdekelt ez a rejtelmes ügy.fud tam,hogy az egész zászlóalj büszke Bársonyra s"mindenki nekiadj& felesleges kenyerét és amikor a legyekkel hadakozva legelózget a segélyhely körül,mindig akad valaki,aki egy-egy lombos faággal elkergeti rola a szemtelen bogarakat. A ló pedig olyan kedvesen meg tudja köszönni ezt a figyelmet,hogy igazán csak a szava hiányzi' amikor, okos,kicsi fejet odadörzsöli a durva katonazubbonyhoz és puha felső ajkával elbabrálgat a kérges bakfekózen. Hanem,azon az éjjel kitört a gyalázat,ahogyan Gábos mtndta.Ugy látszik,a mindenható car nagyon restelkedett sokmilliós hadainak kitárj futása.) és rajuk reccsen tető,hogy álljanak, meg. így is történt. Járőreink jelentette k, hogy a muszka árkot as es nem akar tovább menni.mi is felkészültünk es vártunk. kii* búit el a nap a feketencgyü érdek mögött.megiíezdták az ágyúzást. Hullott a "csomag* s,egyre több lett a nep a szállásunk korai .Bársony is'ott csetlett-botlott ós maWl mooijan vigasztalgatta ,az ismerős sebesül tekét.Hem félt az ágyú, géppuska, va,a-y akna zajatol,meg a világitorakéta sem izgatta,csak a gránát savanyu füstjével keveredet per kaparhatta,az orrát,mert, sekat prüszkölt és a vászonvödör vizébe gyakorta belemártotta á fejet.Hajnalban ránktört az első roham. Visszavertük, AZ ötödiket azonban mar nem tudtuk megállitani.Ali epett bennünket a rengeteg orosz.Gábor egy puská/Boly t.köv./ a
