Hetikiadás, 1933. január-december
1933-09-19 / 39 [1519]
AZ ÁRULÓ GYÜRÜ ^ "™ teó Egy detektív naplójából. Ma raár a kora délelőtti órákban megzavartak.Gazdasszonyom hölgylátogatót jelentett "be. . • - Torday Adél vagyok. - mutatkozott be - Nagyon furcsa ügy hozott ide.Kérem feltétlen titoktartását,mert attól félek,hogy különös események sodrába kerültem. Ugy tettem,mintha nem ismerném a nevét,pedig Torday Adélról,néhány héttel ezelőtt, városszerte beszéltek.eljegyzésével kapcsolatban.Apja,a dúsgazdag vállalkozó késhegyremenő harcot vivott szép,de exaltált lányával,hogy elréraitse attól a háresságtól.melyet egy jóformán ismeretlen emberrel tervezett.Rossz nyelvek arról suttogtak,hogy a vőlegény közönséges hozományvadász és egész élete rejtély. - Tegnap este ismerősöknél voltam látogatóban és észre sem vettem,hogy már kilencre jár az idő. - kezdte Torday Adél - Hogy el ne késsem a vacsoráról, a rövidebb utat választva,mellékutcákon szaladtam hazafelé.Amint a parkhoz értem, egy fa mögül toprongyos alak toppant elém.Kést szegezett a mellemnek és kiszakította kezemből kis kézitáskámban.Néhányszáz pengő veit benne,melyet az apámtól kaptam bevásárlásokra...Nagyon megijedtem,de mégsem vesztettem el lélekjelenlétemet.A felém villanó kést kiütöttem támadóm kezéből és a táskám után kaptam... Egy kissé dulakodtunk s éreztem,hogy valami a kezemben maradt...Az útonálló a következő pillanatban eltűnt a fák között... Remegve szaladtam a legközelebbi utcai lámpához,hogy megnézzem,mi maradt a kezemben és... Nem tudta folytatni.Görcsös zokogásban tört ki.Néhány szóval megnyugtattam és sürgettem mondókájának folytatására, - Nos?...Mit talált a kezében?... - ...a vőlegényem jeg^yürüjét!... - suttogta elhalóan.Meglepődve füttyentettem. - Ejha!...Csak nem a vőlegénye... - Nem...nem! Az lehetetlen!,., -védte rémülten a leány - Hiszen a vőlegényem nincs is itthon! Egy héttel ezelőtt Bécsbe utazott s azóta mindennap irt.Utolsó levelét,tegnap estéről,ma reggel kaptam meg... - Biztos,hogy a gyürü az ön vőlegényének jegygyűrűje? - Semmi kétség sem férhet hozzá!...Itt a gyürü...Benne a nevem és az eljegyzési dátum... Elgondolkodva forgattam kezemben a kis ékszert. - Le tudná irni a táraadóját? - Alig láttam belőle valamit,nagyon sötét volt...Olyan magas lehetett,mint én,de a ruháját és arcát nem tudtam felismerni,.. - Ez bizony nagyon kevés ahhoz,hogy elfogjuk...De majd megpróbáljuk...Mindenekelőtt azt kell tisztázni,hogyan került az utonállóhoz a vőlegénye gyűrűje... Lehet,hogy ő is az áldozatok között van és restelli bevallani... Kérem a vőlegény cimót... Alighogy Torday Adél elment,felhívtam egyik bécsi kartársamat. - Bizalmasan figyelje meg Vértes Oszkárt,Torday Adél vőlegényét.Állandóan legyen a nyomában.Nyomozza ki,mikor érkezett Bécsbe s azóta folyton ott tartózkodott-e? Hordja-e a jegygyűrűjét?... Ezekután elsiettem a főkapitányságra.Előszedtem az utolsó hetek jelentéseit. A legutóbbi hét minden napjára esett egy utcai támadás.A tettest senki sem ismerte, sőt hozzóvetőlegls**'sem lehetett róla kapni,A tett színhelye naponta változott, de mindig abban a városrészben,ahol a pénzarisztokrácia lakik.Az útonálló nagy szerencsével dolgozott,mert az eddigi zsákmány többezer pengőre rúgott. A körülményekből egy tény vált előttem bizonyossá: a tettes mindig uganaz. A követett módszer emlékeztetett egy régebbi támadássorozatra,de akkor ketten dolgoztak,Különösnek találtam,hogy akkor is,most is,mindig nők voltak az áldozatok. A támadások néhány hétig tartottak,aztán hirtelen abbamaradtak,A tettesek a mai napig sem kerültek hurokra. Egy belső érzés az súgta,hogy ezen a nyomon kell elindulnom.De mert egyéb adatom nem volt,várnom kellett,amig az események a helyes útra terelnek. Délutánra megérkezett az első jelentés Bécsből: - Vértes Oszkár hét nappal ezelőtt érkezett Bécsbe.A szállodát délelőtt és este csak egy-két órára hagyja el,akkor is a postára megy,hogy leveleket vegyen át és adjon fel.Utazási céljául üzleti ügyeket nevezett meg,de eddig még senkivel sem tárgyalt.Semmilyen gyűrűt sem hord, A jelentést jól átgondoltara és felkerestem Torday Adélt.
