Hetikiadás, 1933. január-december
1933-09-12 / 38 [1519]
L tatár monyacakó. Irta:Igmándy Géza. - Nyugodjék meg Isten akaratában ánna ^ams^in - szólt Ilarkos Zoli .. - No sir ion. Ezzel már nem segithot' szegény jó édosanyd^aki megpihent örökre... No folojtaoj?ol| mennyit de t magának,'ha igy elernyed. Inna air szinnak crősnek kell lennie? Ezt követeli a családja, a múltja és a Kariaszih név... Nyugodjék meg... Tompán zuhogott ajkáról a szó. - De ha non biron ezt a csapást tovább cipelni! - zokogott fol a- ' leány és két karjára ejtette szép fekete fejét. Nem bírom egyedül ezt a harcot... - Nincs egyedül ánna iv cnaozin - perzselte a. férfi szava. - Haj énem egy éve itt vagyok maga mellett; Ne felejtse cl^ hogy kétezer kilométert barangoltam mar bc'Oroszországban, hogy haza szökjem es harcolhassak tovább hazádellenségei ellen.'amikor idovetett a sorsom állama folyó mellé, megbirkóztam c szibériai fag:.yal, viaskodtam farkascsordákkalj' gyalogoltam hóna polcig étlonszomjan, örökké rámvetődött az aksztófa árnyéka, nyugtalan álmaimban a sziborán ólomoánya kinjai hasogatták a'fülemet... Nom törődtem semmivel sem, csak haza . akartán nonni katonának és itt, a Kanaszin birtokon megbicsaklott a " nagy akaráson.,, Kint az esteledő csendben visszhangosan kongott a kuvasz ugatása és istállóban nyeritett a kanca, kis csikója után. Téli köd szitálta, bc a kastély udvarát. -n T cn vagyok egyedül? - cncltc fel a fejét a leány és o szene sarkában ott csillogott kóx gyöngycsepp..,. - Nincs egyedül, ánna ^amaszin - lihegte a férfi. L, cserépkályhában duruzsolt a tüz és a rácson kivetődő - vörös fény körülragyogta a. szomorú leányfőjct, Hosszan nézett a férfi arcába és lassan elsimultak ajka körül a fajdalon szarkalábai, azután kitévedt a tekintete r.z ablakon* Nagy-nagy világosság gyuladt az agyában*és a vér megdobogtatta a azi" , Hullámzott a ncllo. Ugy nyomta a szoba, levegője, hogy nem tudott ülve ar.radni. Felállt f Sudár alakját körülcsókolta, a rőt feny és a férfi mohó tekintete. Bizony..-.la.nul ingadozott és végre kibuggyant belőle az érzés.' - En rundig azt hittem pán Markos - kezdte akadozva, hogy megunta a bujdosást és örült, hogy a. ni birtokunkon megvárhatja a háború végét. Most" no gHcn untán én meg semmit sem! - töredezett ki a fogoly huszárból csak nem tudtán innen tV.vabb menni. Non volt crőn.- Ilagábr.n nincs erő? - csodálkozott a leány - Hiszen — Igen ánna. ka.nr.szin. non volt annyi erőn, hogy itthagyjan magát* d leány szinte megtántorodott. - Engem? Iliért féltett engem? - Kissé megriadt ettől a szokatlan kijelentéstől. amikor idevetődtem,éppen akkor siratták a lucki csatában hősi halált" halt bátyját. Erős lelkű,'de törékeny édesanyja pedig összeroppant a hir hallatára. Ln már akkor tudtán, hogy elkövetkezik a nap, a.mit ma sirat- árra. ondoltam.mi lesz ezzel a nagy Birtokkal, ha gazda nélkül marad és egy fiatal loány vállára, nehezedik minden? Édesanyja befogadott engem, á leánya 'sem látta bon..aráz ellenséget, akinek honfitársai megöltek egyetlen testvérét... Nekem pedig mindenen a föld, amelynek "mü ve lését és szere tcet. - ki tudja? nem óftpon erről a tatár földről örökölték-c az őseim? Ilost már tudja ánna "c.maezin, miért ncn volt erő.: tovább bujdosni innen? ' d leány csak a kezét nyújtotta, de riadtan visszahúzta, amikor .meglátta a férfi izgatott mozdulatát, hogy ajkához szoríthassa. - Köszönöm - hidegült cl egyszerre és szinte fagyos lctt.Ké.ren szóljon ki Tonyának, hogy gyújtsa neg a lánpdt. Ilarkos Zoltán huszárnaanagy összeszorította fogát, nchjha.jolt és ki .cnt, ánna ^anaszin leült a kályha mellé és beletemetkezett gondolataiba. Most már nem a temetés szivfacsaró fájdalma, hanem a fogoly rr. agyar" ti azt viselkedése foglalkoztat ad, ázzál sem törődött, hogy a. cselédségen kívül senki sem volt itt anyja, végtisztcscégén. Járhatatlanok az utak - vigasztalta magát és különben is a férfiak kint vannak a. fronton. Nő pedig ncn vállalkozhztik több napos szdnkázásfa. De mindig visszatért a fogolyhoz. Kissé restelte, hogy eddig ncn vette észre. Pedig örökké a nyomában volt. Sokszor látott távolrólcgy árnyékot, aki követte lovas olkelandozásai alatt, /folyt.köv./
