Hetikiadás, 1933. január-december
1933-09-12 / 38 [1519]
fi. tatár menyecske folyt./ ., .'w.. .v -4.^4. .L 0 - Fen c lovászt ' -küldte útónon szegény édesanyán - sóhajtotta nonllorkos volt, Igen, ér zen, hogy non lehetett más... ' ™WH ' Alatlbcn először kerítette ha tolnába oz a tudat, hogy > szere ti vo.L ilcsolyogva aludt cl és mosolyogva ébredt. %AAM , r -u, ^<-tí*ftr Ilarkos Zoltán ocdi: egész éjszaka forgoloeott agyo.ban, Verik soreoojc az a r^acV visszautasítás, anít legjobb lelkiismerete szerint seri erdemeitÍ ' Közönséges jött-nönt kalandornak tart - csikorgatta a,io(at. be'!ic{ nu taton, hegy úrral van dolga. L büszke tatár ívellek megveri a haciioglyot... unalmasan peregtok a napok. A hó'nen akart elolvadni us sonni jol sor: • mutatta, hogy végo felé közeledik a háború. T'aldn két hót nulva behiVatta a leány a nagy ebédlőbe. « Pán Ilarkos, arra kóron, nézzen jól az ispánok kömére# Azután arra kóron - toldotta nog félénken - hogy étkezzünk együtt. Nagyon egyedül vagyuk* .. - Parancsára biccentette ncg fejét Ilarkos.' Dc ez sori jelentett az életükben változást. A fogoly kimérten, de ud~ veriaai.-.n czonclt.bQ ninden gazdasági ügyről és sohasem feledkezett ncg arról a borongós januári aolutanról. Csck^iivctalcscn ;i t rgyalt" kcWradó rzeái'ycl, mint jesz. giga zaja tó. Anna ^naszin öodig egyre idegesebb lett. Reggelenként •sírt voros szénnel ült .asztalhoz. Pán ilarkos azonban nen vett róla tudomást, bar ocnsejeben lorrot, izott a tiszta szerolen. ' Larcius közepén ,.gy gulyára való marhát terelte tett fel a cisztopoli vásárra. Tiz nap uralva került haza, mert a jószágot vasút és hajó hiján lábon kellett hajtani. •- Anna ^anaszin - jelentette bonolyan - a vásár jól sikerült. Itt az elszámolás"és a pénz. Parancsoljon . - Legyén minden Önnél - tolta vissza a leány a csomagot. - Kötelességemnek tartom jelenteni azt is, hogy a kereskedőktől mai:'/ talanitó híreket hallottam. Állítólag Petrográdban kitört a forradalom. A cárt elfogták. Köztársaság lett Oroszország. A parasztok fellázadtak a katonasággal együtt. Anna Kamaszin dideregve hallgatta a szomorú híreket. Sokáig elgondolkozott, nire.halkan.kikopogott a véleménye, - En megbízom önben. Intézkedjék ugy, ahogyan .jónak tartja. Köszönöm < fáradságát.. Kezét nyújtott* alázatosan, bocsánatkérően és egész lelke benne volt a mozdulatában. Karkos Zoltán pedig csak mélyen meghajolt es nem csókolta meg. A leányt ugy szivenszurta ez a visszautasítás, hogy napokig ágyban .laradt, nem akart találkozni vele az ebédlőben. Kegyednap este ketten voltok a meleget árasztó kályha mellett. - Anna Kamaszin - kezdte a férfi minden bevezetés nélkül - hozzánk is elért a forradalom. Agitátorok izgatják a népet. On nincs már itt biztonságban. - Hát mit tegyek?- roskadt le a megkínzott szerelmes leáir r a karosszél' be. Kutyavonítás és lármás kiabálás hasított bele a csenbe. - Felgyújtották a lósitállót! - rohant be szinte ajtóstul Tonya és od; bujt a leány láb. hoz. Hányta magára a keresztet. - Ugy-e nem .hagy el? - zokogott Anna Kamaszin és odaállt a férfi elé, aki megfogta kezét és nagyon mélyről,nagyon komolyan pergett ki ajkán a szó: - lem Anna ^amaszin, nem hagyom el, ha On is igy akarja, r Soha? - húzódott közelebb és ráfonódott a karja a férfi vállára. Összeért az ajkuk. Kint pedig kísérteties fáklyaként lobogott a lóistálló. - zedd ŐSÍ zo Tonya a lggértékesebb élsszeroket és a legszükségesebb ruhákat - fordult a szolgáló felé - én meg addig befogok a nagy szánba. Ne fé] i Annácska.... Hág akkor éj jol találtak egy eldugott falucskát, ahol a pópa összeadta oket. ílajus vege icle elérték a fekete-tengert. - Karkos Zoltán földbirtokos öreg kastélyában uj élet támadt a Tisza •partján. ;A ^zópaóaxs feketehajú tatár menyecskéző gyár dallal altatja lekisebb íagzatát, nig at laéi: nagyobbacska Tonya védő szárnyai alatt kergeti a színes pillangót az évszázados park öreg fái alatt. , L- nár q
