Hetikiadás, 1933. január-december

1933-05-15 / 21 [1519]

lir.Maurice Brown egyik legnagyobb amerikai vasútépítő társaság fióktelepének volt főnöke valamelyik balkáni fővárosban.A világháborút követően az egész figyelme erre a kis fővárosra irányult,mert a tervezett transkontinentális vasútvonalnak ezt a fejedelemséget kellett átszelnie.A kis ország meglehetősen zilált anyagi^viszonyok között tengődött s előrelátható volt,hogy az épitési koncessziót az a vállalat kapja meg,amelyik jobban győzi pénzzel azokat a nagyfejüeket,akiktől a koncessic sorsa függött. Az épitési engedélyért rengeteg külföldi cég versengett nyiltan és titokban. Köztük nem utolsó helyen állt a Brothers Brown vállalat.A cégfőnök heteken át tör te a fejét,raiképen környékezze meg a pénzügyminisztert,Xursumlinov urat,akiről köztudomású volt,hogy az ő utján mindenféle koncessziót meg lehet szerezni, megfelelő mennyiségű ezerfrankos bankjegy ellenében. a/ Mintha ebben az időben friss szelek Jártak volna 'pénzügyi berkekben.Ez volt a jelszó: szegény az ország,a vasúti koncessziót csak nagyon drága pénzért adják oda,hogy az állam vérkeringése kissé megélénkülj ön.Legendákat meséltek azokról az összegekről,melyeket Kursumlincv urnák felajánlottak nyilt és titkos vesztegetési célzattal s amelyeket ő - érthetetlen módon - utolsó fillérig visszautasított.Az ország népe eleinte megütközéssel, később folyton fokozódó csodálattal emlegette őexcellenciáját,aki most kivételesen megőrizte kezének tisztaságát.Minden közeledést diplomatikusan azzal utasitott vissza,hogy az ügy még nem érett meg a döntésre. Mr.Brown napról-napra inkább kétségbeesett az egyre emelkedő összegek hallá tára.De azért titokban örült is,mert igy annál több kilátása maradt. Egy nap merész ötlet fogamzott meg agyában.Ünneplőbe öltözött és kihallgatásra jelentkezett a pénzügyminiszternél. - Rosszkor j ^tt ,Mr,Brown - fogadta őexcellenciája kissé gúnyosan - A vasútépítési koncessziót a minisztertanács még napirendre sem tűzte. Mr.Brown elcsodálkozott. - A vasúti koncesszió? - kérdezte, aztán ugy tett,mintha elgondolkodnék Hja,a koncesszió!...Nem, nem azért jöttem...Nem is jutott az eszembe... - Hát akkor minek köszönhetem a váratlan szerencsét? - Hallottam, hogy excellenciád beteg volt s érdeklődni jöttem hogyléte felől De,ha már szóba hozta az épitési ügyet,hogy áll ez most? A miniszter elhárító mozdulattal felelt. - A dolog még nem került tárgyalásra. Még azt sem tudjuk,érdemes lesz-e az építkezéssel foglalkoznunk... - Na, engem nem érdekel olyon nagyon az egész - Vetette oda közönbösen mr. Brown - A dolog jó kezekben van s mi nem akarunk senkit megvesztegetni,..Mi csak kifogástalan, tiszta üzleteket csinálunk!... Mr.Brown szórakozottan körüljáratta szemét a miniszter dolgozószobáján.A falon néhány teljesen értéktelen olajfestmény lógott.Köztük az egyik, éppen a miniszter Íróasztala felett, régimódi ruhába öltözött nőt ábrázolt,teljesen elrajzolt arcvonásokkal,Mr.Brown fcgy ideig összehúzott szemmel vizsgálgatta.Egyszerre hátravetette a fejét s a miniszter csodálkozó tekintetétől kisérve odaugrott a képhez.El nem titkolható bámulattal nézegette. - Nem is tudtam, - szólt - hogy excellenciád üres óráiban műgyűjtéssel foglalkozik. - Műgyűjtéssel? - hüledezett Kursumlincv ur. - Csak nem akarja elhitetni velem excellenciás uram, hogy nincs tisztában ennek a gyönyörű műremeknek az értékével? - Ugyan! Műremek! Értéktelen giccs! - nevetett a miniszter - Persze, hogy tisztában vagyok az értékével.,.Mult•ősszel kaptam Bécsben, egy ismert áruházban, ráadásul a többi vásárlásokra...Sajnáltam a képet kidobni,hát rámástól felakasztottam a íalra. Az értéke tehát: semmi! - Mit?!...Semmi?!...Bocsásson meg kegyelmes uram, de én ehhez jobban értek! Cgak rá kell nézni erre a képre és azonnal megállapítható, hogy ez Rubensnek egy eddig ismeretlen, bámulatraméltó alkotása,,. Kursumlinov urnák tátva maradt a szája.Egy pillanatig nem tudta, higyjen-e látogatójának, vagy egész egyszerűen bolondnak tartsa? - Rubens?...Ugyan, ne nevettesse ki magát! - De ha én mondom!...Ez egy ritka kincs!...Valódi Rubens!...Értéke testvérek között is legalább háromszázezer frank... A pénzügyminiszter erre a kijelentésre hamarjában azt gondolta, hogy látoga-