Hetikiadás, 1933. január-december

1933-05-15 / 21 [1519]

/:"A valódi Rübenskép" foktatás:/ tójának agya egy kissé meghibbant. - Lehet, hogy én nem értek hozzó - felelte óvatosan - de még sem hihetem, hogy egy kereskedő a saját kárára ekkorát tévedjen. Egy valódi Rubensképet nem szoktak ráadásként osztogatni... - Kegyelmes uram, elhiheti nekem, hogy értek a festészethez - Izgult mr. Brown - 'Newyorki palotámban valóságos múzeum van berendezve a leghíresebb mesterek müveiből, nem egy Rubens-kép függ a legkiváltságosabb helyen...Én meg tudom különböztetni a műremeket a kontár mázolmánytói!...Ha puszta szavamra nem hiszi el, amit mondok, beszéljenek a tettek!..,Én ezt a képet megveszem!...Adok érte azonnal hetven.,.azaz...mondjuk hatvanezer frankot... Azzal már nyúlt is a zsebébe,hogy kivegye a csekkfüzetet, A pénzügyminiszter agyában most már világosság gyúlt. Ebben a pillanatban megértette mr.Brown szándékát.Nem lett volna azonban körmönfont balkáni államférfiú,ha a továbbiakban nem marad következetes önmagához és elődei pél^dájáj oz." Ravasz mosoly öntötte el az arcát. - Ugyan, kedves mr,Brown, csak nem tételezi fel rólam,hogy nem ismerem a saját képeim művészi értékét s hogy nem tudok különbséget tenni egy valódi Rubens meg egy giccs között?...Én önt csak próbára akartam tenni. Ki kell azonban jelentenem, hogy a kép nem eladó! lir.Brownnak leesett az álla. Észrevette,hogy a pénzügyminiszter belepillantott lelkének titkos rejtekébe és rájött ennek az egész képvásárlási komédiának a céljára. Kost azonban már nem hagyhatta abba a játékot. - Kár... - felelte lemondóan s még egy pillanatig sóvárogva nézett a kép felé - Pedig milyen nagyszerűen illett volna többi műemlékeim közéi... Nagyobb áldozatra is hajlandó volnék,hogy megszerezzem...Százezret is szívesen megadnék érte! - Sajnálom, mr.Brown, elhatározásom megmásíthatatlan. Lehet,hogy a kép megér annyit, de az is lehet ,hogy ön túlbecsüli.. .léi történik akkor,ha esetleg drága pénzen megveszi és a hozzáfűzött remények nem teljesednek? - Akkor vettem egy képet, melyért olyan árt fizettem,amit az nem ér meg... Le én tudom, hogy ez nem igy lesz!...Legjobb lenne,ha kegyelmességed maga szabná meg az árát. - Ismétlem, nem eladó. • • • - Százötvenezerért sem? Kursumlincv ur tagadólag rázta a fejét. - Százhatvanezer!...Száznyolcvanezer!...Kétszázezer!... A pénzügyminiszter elgondolkodva fürkészte látogatója arcát.Pénzsóvár fény gyúlt ki apró, ravasz szemében...Egyszerű kézmuzdulattal, mintha jelentéktelen, . mindennapos dologról lenne szó, leemelte a falról a giccset s átnyújtotta mr.' Brownnak, - Tessék!... Hanem, ha akár az árában, akár az értékében csalódott volna, saját magára vessen!. ...Mosom kezemet!,-.. Utólagos reklamációkat nem fogadok el! Mr.Brown kétértelmű mosollyal vette át a képet. - Azt csak bizza rám excellenciád. Meg vagyok róla győződve, hogy jó vásárt csináltam. Azzal átnyújtotta a kétszázezer frankról szóló csekket. Hóna alá kapta a képet s elégült arccal hagyta el a pénzügyminisztérium földszintes "palotáját". Harmadnapra megjelent a hivatalos lapban a minisztertanácsi döntés, mely a transkontinentális vasút épitési koncesszióját az Y. C. Nelkin londoni cégnek juttatta, Mr.Brown, aki a hir hallatára csaknem sárgaságot kapott a méregtől, csak hetekkel később tudta meg, hogy Nelkinék raegbizettja ugy jutott az engedélyhez, hogy Kursumiinov ur őexcellenciája - . '•• 1 egy rókáról két bőrt akarván lehúzni - az Íróasztal fölött lógó másik, ugyancsak "valódi" Rubensképet kerek százezer frankkal drágábban neki adta el. ' - SZILÁRL RÓBERT — — Í-Í — —