Hetikiadás, 1932. január-december
1932-04-19 / 16 [1518]
UHSZAGOS LEVÉLTÁR K. szekció i- •' Heti lej a d á s L6 ' ss ' 19 • • , 4. 0 ldal J / : "Bridzsezés közben" Folytatás:/ - Dolgozni fogok és megállok majd a magam lábán is! - Hat egyáltalában nincs szándéka férjhez menni? - Dehogy nincs!... - Hát akkor mire vár? - A mesebeli hercegre! .. .Ha majd az eljön értem,akkor majd. nem lesz szükségen a maguk rábeszélésére, f János megfogta ::á L rta kesét és mélyen o szemébe nézett. - Kárta! .. ..Maga szerelmes!.. . Márta lesütötte a éssemét, Sokáig nem felelt,aztán csendesen,szomorú bizony*"! t alans aggal out t o gt. a: - Onof.... - szaladt ki a csodálkozás Jánosból. - Ismerem? - De még nennyire! - mosolyodott el Márta. - Es o viszonozza a maga érzelmeit? - Sajnos, ászra sem vesz...Azt hiszem,nem is akar tudni rólam... . . . - Oh, az ostoba! - mérgelődött Jáncs. - Csak kapjam a kezembe, majd elbánok en őkelméveli • i.iarta. fca~;adclug rázta a fejét • - Hogy képzeli ezt el?...Hz annyira a kettőnk ügye,hogv egy harmadik csak ronthat rajta. - Hát akkor hogyan segitsek magán? - Kértem én ezt magától? •- Megáll az érzem! - sóhajtott'fel János hosszú kinlcdás után, - Ilyet még nora pipáltam!...Azt hiszem,hogy most egy kicsit íéltékeny vagyok...Legalább anynylt áruljon el,milyen ember az az ostoba f:v'tor? Kedd tudflab meg legalább, mi... lyen.a zsánere? Valami nagyon rendkívülinek k< 11 lennie,hogy annyi értékes embert * mellőzött már miatta... - Ha raegigéri ,hogy most nem néz rám, megpróbálom leirni... - ígérem!.. 0 -„Körülbelül negyven éves...Hagas termetű, homloka körül oszülo hajjal,'rövj dkátó vaksi szemek, veszekedő természetű... -• Mártát**. - kiáltott közbe János boldog megdöbbenéssel, - A leirás után , Ítélve én volnék azi,.. S-g - Maga az! - válaszolt Kárt a egyszerűen. - Es maga igazát a feleségem lenne? Kárta felelet helyett odasimult Jáncs széles mellére. Világért som nézett volna fel,csak hallgatta vőlegénye szivének sebes dobogását,ami most ugy tünt fel neki, mint a szféra?: titokzatos zenéje... Betti néni, aki a tea után csendesen elbóbiskolt, mcst hirtelen felütötte a fejét.Amint meglátta az összebujt párt, összecsapta a kezét és János legnagyobb ámulatára hamiskásan csak ennyit mondott: - Na, végre!..„ - Tessék? - hökkent meg az újdonsült vőlegény. - Betti néni nincs is meg- lepve? - Iliért lennék meglepve? Hát az csak nem újság, hogy ez a hóbortos gyerek magát szereti...Ezen mulat már az egész ház hcsszu ideje!... - Betti néni!...Prága jó Betti nénií...Hát magának is ez volt a kívánsága? - Persze, hogy ez!...Csak nem képzeli,hogy egy idegen ember kedvéért strapáit ati volna magam ennyire!... - De egy ilyen "vén ember", mint én!.... - Lári-fári! üreg ember nem vén emberi... - Köszönöm a bókot! - viszonozta János tréfás kétségbeeséssel. Kárta megfogta vőlegénye kezét. - He higyje, hogy itt komplettet szőttek magi ellen! - szólt nagy komolyan. - En becsületes fegyverekkel küzdöttem a tol-tagságomért!.. .Kigy jen nekem!...En csak szenvedtem, de nem veit részem ebben a vadászatban... - Ha tudná, hogy most mennyire szégyenlem magam a vakságomért! - vallotta be János őszintén. - Kát merten én ezzel a korral nyilatkozni? Pedig elniheti, f hegy nem a bridzspfirtik kedvéért áldoztam fel minden eltemet!... Az öreg Tamás, amint meglátta a szerelmesek összevillanc boldog tekintetét, Áeiű állhatta meg szó nélkül.
