Hetikiadás, 1932. január-december

1932-01-19 / 3 [1518]

Foto Fleischer Oroszlánd gm á eredeti tarjája Irta: Sí.Torna Mária Intéző urékhoz, az akácos pusztára beállított egy furcsa Kis emberke. - Foto Fleischer vagyok Oroszlándról - mutatkozott te síirü hajlongáso: között. Ezt annyira komolyan mondta, mintha legalább is Angelc, vagy Labor: lenne budapestről. Az intézöné jóindulatúan elmosolyodott, majd lemondóan legyintett a k< zével. - Nézze, kedves "foto Fleischer" - mondotta szelíden - azt hiszem, ho< mi bajonsan csinálunk bctot. - Miért, könyörgöm alássan? Olyan kényelmes igy, ha nem kell sehová s< menniök. Meg aztán potom pénzért szalutok igazán művészi képeket. Biztosan volt valami meginditó Fleischer barátunk szemében, Mi#rt as intézoné sarkonfordult és bement az urához. Az intéző épen vadászatra készült. Nagy kcokamintás vadászruha volt rajta, a feján zöldszalagos, "zergetcllas" kalap. -^Kleopátrái...Kleopátra!... - zúgott épen végig a há>>n az intéző uri egyébként kellemes, de mcst módfelett ingerült baritonja. A megszólitá^ a szolgálónak szólt, aki ugyan a becsületes Rozi névre hallgatott. A ház ura, ha megharagudott, az összes női neveket elfelejtette csak cz^az egy jutott eszébe csökönyös következetességgel. Ha az intéző ur a Kleopátra után kiáltozott, akkor a cselédek ijedten vetettek keresztet magukra s csak a szegény Rozi mert önfeláldozó bátorsággal közeledni a haragvó kisisten elé. Rá is ragadt a Kleopátra név. Még abéres gyerekek is igy szólitottá'k. - Hol^kószálsz, te tulok?...Nem hallod, hogy hivlak? Kleopátra szemrebbenés nélkül fogadta a fejére zúduló,tarkánál tarkábt szidalmak özönét. Nem is félt olyan nagyon. Tudta, ha egy kis takaros "bokrot" -értsd: máslit - köt az intéző ur cipőjére, akkor az mindjárt megbékül és olyan lesz, mint egy darab vajaskenyér. Mert hát az intéző ur mindent tudott, mindenhez értett ezen a világon, csak egyhez nem: megkötni a cipője x zsinórját. Ezt semmiképen sem tudta megtanulni. Pedig olyankor, amikor a. cipőjéből kifityegő nyelvvel és megoldódott pertlikkel kellett járnia és senki sem volt a közelben, aki az ominózus pertut rendbe tegye, az idegességtől a bőréből tudott volna kibújni. Mikor elkészült a "bokor", ahogy Kleopátra után az intéző ur is hivta, azonnal jobb kedvre hangolódott. Az intézoné sietett is kihasználni a kedvező alkalmat. - Kedvesem, egy fotográfus van itt. Szeretne rólunk képeket csinálni. - Fotográfus? - csodálkozott az intéző - Itt, a pusztán? Ugyan, miféle link alak lehet ez már megint?...Mondja meg neki, hogy mcst nem érek rá! Vadászni megyek!... - De talán mégis lehetne... - Mcst nem!...Majd jövő vasárnap!... Az oroszlándi Foto Fleischer: csaknem leesett állal nézett a füstbe ment üzlet után. Hiába kutyagolt vagy husz kilométert. A jólelkű intézoné megsajnálta. - Ami késik, az nem múlik... - vigasztalta - Jöjjön ki jövő vasárnap, akkor majd a kutyája kedvéért őt is leveheti. Igy is történt. A vizsla, a drága kis lani, meglágyította a gazdája szivét és hagyta, hogy a hétrét görnyedő "Foto Fleischer Oroszlándról"' lekapja Őkelmét. A fotografálás nem ment valami simán. Az intéző ur temperamentumoson izgett, mozgott, Hiába, nehéz volt a kutya, mivelhogy a karjában tartotta, húzta az .intéző kezét, ezért hol a Jobb, hol a bal karjára vette. Fleischer barátunkat meg a sok mozgolódás miatt már a Jótékony guta kerülgette. - Mi lesz már, a teremfájatl - kiáltott rá türelmetlenül az intéző Mit gondol, meddig tartsam én itt magának ezt a tizenöt kilós kutyát?!... Jöjjön ki már onnét a csibeboritója alól, mert mindjárt magához vágok valamit i ... Q