Hetikiadás, 1931. január-december
1931-02-17 / 7 [1517]
irta: óz. Torna Mária. Már egész délelőtt törtem a fejem, de sehogy sem jutott ®§V épkézláb ssemény az eszembe, amelyet ' ...es lett volna megörökítenem. Költött dolgokhoz csak a legvégső esetben szoktam fordulni. Inkább képes vagyok óráknosszat kínozni az agyamat, mert sohasem irom azt, ami esetleg másoknak tetszenék, hanem azt, amiben nekem' örömem telik. Talán épen ezért vittem ilyen kevésre az irás művészetét. Az Írással mindig bajban vagyok. van, mit imom,. hiszen néha ezerív i ^gondolat kavarog az agyamban, akkor rendszerint a háztartás s az ezzel járó tengernyi, apró bíbelődés, annyira lefoglal, hogy nem marad az Írásra fizikai időm. Ha meg volna, ak, or legtöbbször tátongó sötétség üli meg az agyamat, úgy,hog- valóságos hajtóvadászatot kell rendeznem gondolataim tu?Maázában,hogy valamit össze tudjak hozni. Mindez csak hangulat kérdése,csak - sajnos - néha bizony nagyon is íangulattalán vagyok.Ilyenkor aem is kísérlem meg az irást,csak épen,ha i»fegyon muszáj . • Anyukám! - szolt hozzám a kis fiam. - Ma apuka nem jön haza ebédre, főzhetnétek az. én kedvenc eledelemet, a káposztás kockát!... Gondolataim*az irodalomról ezzel a prózai világba süllyedtek ismét, pár órára tehát megint elmaradt az irás. Nem,mintha olyan sokáig tartana a káposztás kocka elkészítése,de ennek az átható,az egész lakást betöltő szaga mellett képtelenség dolgozni, viszdmt a jó alkalmat s .m akartam elszalasztani, mert ezt a tésztát csak akkor szabad készíteni,ha az iram nem jön haza ebédre,mert J annyira irtózik ettől és annyira kellemetlennek ^ talál ja a szagát,hogy egy falat ételt sem .tud lenyelni.Ilyenkor sbéd nélkül,szinte futva menekül hazulról.Jó magam sem vagyok nagy híve ?n:iek az ételnek,de hát minden áldozatra kész az anyai sziv,ha kicsinyéről r&n szó. - Rendben van kis fiam! Mérd meg hát Ágnes nénit,aogy készítse el részedre kedvenc ételedet, mi addig el megyünk sétálni,mert" tudod,hogy anyuca sem bírja el a tésztáddal járó orrfacsarintó szagot!... Az utcákon aztán minden gondolat nélkül csendesen bolyongtunk.Összekötve a hasznosat a kellemessel, elintéztem egyúttal apró-csepro.bevásárlásaimat is.A fejemben folyton ott motoszkált a megírandó tárca gondolata, le a téma csak nem rkart megszületni.Végre nagy sokára haza ballagtunk. Csengetésünkre Ágnes néne haját tépve jött az ajtóhoz. - Csakhogy végre itt vannak! Egy fiatal ember már fél órája vár a szómban. - Mig ezt mondja, csal: úgy dü'l belőle a lekozmásodott káposzta ret;enetes szaga. - Jó Isten! - kiáltok fel rémülten. - Ez az illat és egy idegen em>er a lakásban!...Ki az?...Nem ismeri?... - puhatolództam. .- Dehogy is tudom! -r..Do valami régi ismerősének kell lennie,mert a .eánykori nevén kereste a nagyságát... Mig berohanok, csaknem elkábít ez az émelyítő büz,rnely a szobákban ipen olyan erős,mint a konyhában,mert Ágnes néne, a hü lélek, nem nagyon íizott a jövevényben,épen 'azért nyitva hagyott minden ajtót,hogy résen letessen . - oZaimassy szerkesztő vagyok. — muuatkozot c be az ismeretlen udvari- Mit óhajt tőlem? - kérdem,miközben kínosan zavarba hoz az a tudat, LOgy ez a szimpatikus fiatalember már fél órája kénytelen élvezni ezt a "örtelmes káposzta szagot.. - Interjúért jöttem! — mondja ő barátságosan mosolyogva. - Interjúért?!... - Nem 'tudok hoi?á lenni a nagy meglepetéstől... - Itt • •alami tévedésnek kell lennie! - mondom egyre növekedő zavarral s magamban látkozom azt is, aki a káposztás tésztát kitalálta... ^ _ - De nem! - mondja o és olyan szépen mosolyog hozzá,hogy nekem menten •isszajön tőle a bátorságom. - Kedves, ne haragudjék,, de én azt hiszom,hogy ez valami link- dolog esz...Csak ki vele bátran! Mit akar a nyakamba sózni? - kérdem most már íissé fölényeskedve. A válasz kitérő,nem mer előrukkolni a valósággal,csak egyre azt han;oztatja,hogy az interjúért jött..,Nevetnem kellett,hiszen tőlem még »enki em kért ilyesmit. Vájjon kit is érdokelnte az én szürke személyisegem?,..
