Hetikiadás, 1931. január-december

1931-02-17 / 7 [1517]

/:Kapos2tás kocka es interjú. Folytatás.:/ " Az irdnőhöz jöttem!... - mondja J, as Írónőt erősen hangsúlyozva.. Ugy latszin.a hiúságomnál akar megfogni. ~ - Az Írónőhöz? - kérdem 7.. - Igaz,hogy jó pár száz novella vagyok !... • - Asszonyom, ön igen szerény! - mondja ő szinte ellenállhatatlan kedvességgel. A helyzet -fonákságát a betóduló káposzta szag csak növelte és nekem akaratlanul is megint nevetnem kellett. De most már nem voltam zavarban, Sot boldog voltam,óh nem az interjúért, csendes életem eme első nagy eseményéért.Hol volt ez akkor már tőlem!...Az öröm csakhamar ki is kívánkozott belőlem.Mosolyogva mondtam hát ennek a velem szembenülő szimpatikus fiatal embernek: - Tudja-e,hogy hálásnak kellene lennem' önnek azért,hogy befutott az én utcámba?...Egy országot adtam volna ma délelőtt egy egészséges eszméért,de arra igazán nem gondolhattam,hogy mig én gondterceiten rovom az utcákat, addig a téma fél órája várakozik rám a saját lakásomban. Mégis csak szép a sorstól,hogy igy házhoz szállitja nekem azt,amire oly nagy szükségem yolt... P - Hogy-hogy?! - kérdi modt már meglepődve a szerkesztő. - Osak nem gondol ja,hogy én ezt a kedvező alkalmat el fogom szalasztani?...Ön ki akar szerkeszteni engem, nem tudom hol...Én is ugyanezt teszem magával! Kéz kezet mos! Most pedig, ha még mindig akarja, jöhet ajz : borjú!...De előbb bemutatom pár apróságomat. Azzal fölnyaláboltam egy jó csomó újságot és eléje raktam. - Találhat itt olvasnivalót telem bőven... - Szenzációs! - pattant fel helyéből és lapozgatni kezdi a lapokat. Es még azt mondja, hogy nem írónőt... _ _ - Dehogy vagyok az! - tiltakozom zavartan. - Legelső sorban is anya és feleség, aztán meg háziasszony... Csak ha marad egy kis időm,hát irogatni is szoktam... -Mióta ir asszonyom? Újból nevetnem kell. Ez a fiatal ember most diszkréten ki akarja belőlem szedniyh#gy hány éves vagyok. . .Mikor megmondom,mióta foglalkozom írással,aziránt ke^d érdeklődni,mikor kezdtem el az írást?...Mily átlátszó fi* fika.fölösleges köntörfalazás.Ha kérdi,nyomban őszintén megmondtam volna a koromat .Ninca ezen mé-? mit titkolni. - Szabadna érdeklődnöm,hogy mi volt eddig a legnagyobb sikere? - Siker?... - elgondolkozom. - Azt hiszem az,hogy ezzel a fizimiskáv mellyé^ én rendelkezem s ilyen szegényen sikerült férjhez mennem. g- Megható a sterénysége, asszonyom...Biztosítom,hogy nincs igaza! mondja 3 ^ci

co

i

va

. - Nó,de ne térjünk el a tárgytól! - intem le, mert valahogy nem szere

Vv,tn,ná bókolnak nekem. Az őszinteség, gha ^ fáj is, sokkal többet ét. - A sikereiről voltam bátor érdeklődni... - Különösebb sikerről nem tudok,de hisz erre nem is törekedtem soha! vallottam be őszintén. Végül találomra kiválasztottam egy^naploszerü elbeszélést. Sokfelől kaptam biztatást annak idején a folytatás ara,azt hiszem hoK^ ez tetszett az embereknek. , Végre elkészült az interjú* Nem volt több öt-hat sornál,de meg így is sokkal több,mint szerettem volna.Hiszen,mióta az eszemet tudom,nem beszeltem ennyit magamról... Este hűségesen referáltam páromnak érrel az eletem illatos,nagy ese.men.. r

°

M

^

n

^

ez nagV

on szép,kedvesem! - mondta ő; - csak most még arra vagyok kíváncsi,hogy mibe kerül az a bizonyos könyv,ahol magáról,meg a többi társáról szóló duma benne lesz?... . ^ - Hát nem Írtam alá semmit! Epen magara való tekintettel nem! Mert ahogy én ismerem, maga lesz az első, aki nekem ezzel a könyvvé . "

9 n - Hát"szóval mégis ilyesmiről volt szó!?... , . - A végén. . .igen. . .De én vagyok olyan okos,nogy ezt Jjar a ef

^aíhől kitalálta*. ^f^

m

n

^

ff

J

3

e

^

1

a

t

v?

C

ak káposzta annyira kihozott a sodromból, csak azt röstellem,nogy *.-z a v^oa^ ^g

3

'

1 g^ J , , - , „. likőrrel hogy elfelejtettem ezt a kedves liatal embert cigare ax, g megkínálni!... mm*mm' \ 5*0