Hetikiadás, 1930. január-december
1930-02-04 / 5 [1516]
A VÁRNAGY GALAMBJAI A eredeti tárcája. Irta: Szilárd Róbert. Peterdi István, a palotai kapitány Idegesen hadonászott a kezével.. Elviselhetetlenül bosszús hangulatban volt. Hűséges vámagya, Körmendi Lajos egy mukkot^sem mert szólni a heves kifakadásokra. Lehorgasztott fejjel állt a bejáratnál. - Meg tudná kegyelmed magyarázni, - kérdezte a kapitány, - miképen leketséges az, hogy egy ido óta legkisebb megmozdulásunkat is egy-kettőre megtudja a móri bég s bármit tervezünk is, mindig csak vereséget szenvedünk?... - Engedelmet^kérek, nagyságod, nekem az a szerény véleményem, hogy eZék a dolgok nem történhetnek meg természetes uton!... - Ne beszéljen ostobaságokat!...Nem természetes uton!...Csak nem gondol* ja, hogy a szellemek súgják meg a móri bégnek, mikor és hányan indulunk egy kis portyára?... - Pedig mégis osak igy valahogy leszen az, vitéz kapitány uram!... - bizonykodott a várnagy. - Minden emberünkért felelek! Azok között nem akad áruló^egy sem! Valamennyit ugy isoorem, mint a tenyeremet! .. .Azt is tudom, hogy álruhás kém sincs köztük!... - Beszélhet nekem, amennyit akar! .. .Holt Tiiztos, hogy itt valami ninos rendben!...Be Istenem ne legyen, ha végére nem járok ezeknek a titokzatos dolgoknak!.Még egy kisérletet'teszek...Ha ezt is megtudja a móri bég, akkor megtizedeltetem az őrséget! Talán köztük pusztul az áruló is!... A kapitány arca már egeszén elkékült a méltatlankodás tói. Kapkodott levegő után^ mint a partra vetett hal S még jó, hogy nem simogatta meg a guta. Jó iddbe telt, amig annyira lecsillapult; hogy megint beszélni tudott-, •- Ismételje csak meg, várnagy uram, milyen hírekkel jöttek vissza a kiküldött fülek? f • - iZmail, a móri bég három nap múlva titokban meg akarja ütni a veszprémi vásárt.'Az álruhás legénység tegnap óta Veszprém felé tart, a spáhik holnap indulnak...A vár majdnem egészen őrizetlenül marad...Azt hiszem, nem volna nehéz most'eredményt elérni!... ' ' Peterdi gondolkodott egy darabig. - Kinek szólt eddig a tervről? - 'kérdezte a kapitány. - Senkinek! - Kegyelmedet teszem felelőssé, hogy a tervünk magunk között marad!... A gyalogosokat és lovasságot készéíétbe kell helyezni, ellátni mindenfélévéi,, ami az útra kell...Akárki kérdezi, mire készülünk, mindenkinek azt kell mon- " dani, hogy Komárom táján keresünk"egy kis hadi szerencsét. Ha ezt a kémek megtudják, talán sikerül ezúttal félreveztni okét is, meg'a béget is!... A várnagy elsietett. ^Peterdi f odaállt az ablakhoz s onnan figyelte az órség készülődését, sürgését, forgását. Látta, hogy a várnagy mint járkál ide-oda, tesz-vesz, 'aztán hazamegy. A kapitány inkább azért figyelte az udvaron történteket, hogy észrevétlen 'tanúja legyen az áruló szándékoknak, és meglássa, ha órség között valaki gyanúsan viselkedik. Nagy megnyugvására szolgált, hogy minden a legteljesebb rendben fejlődik. Azt persze nem láthatta, mi történik a várnagy házában. Hogy is láthatta volna a falakon keresztül, hogy Körmendi uram a kamrán keresztül létrán felmászik a tető alá, zsebéből hartyavékonyságu levélkét vesz elő, még egyszer gondosan átolvassa, aztán benyúl a galambdúcba, kifog egy megkötött szárnyú galambot, megeteti,' megitatja, a levélkét a szárnya alá erősiti, feloldja a szárnykötelékeket és szabadon ereszti. Vájjon kinek tűnik fel a sok száz repkedő galamb között ez az e^y. *lyan ez is, mint a többi. Örül a szabadságnak, felrepül az égre, kering néhányat, aztán,' mikor már jó'magasban van, egyszerre irányt vesz és "elrepül Mór feló\' Várnagy uram a tetőnyiláson keresztül sokáig utána nézett és látva, ho§y a,' galamb a kivánt útra tért, ördögi mosollyal az arcán, visszabujt a feáeaoa...... A harmadnapi támadást Izmail bég kegyetlenül verte vissza. Peterdi kapi- V tány véres fejjel és lelkiben irtózatos dühhel menekült vissza *Pal*ta alá. Még azt sem számolta meg, hány embere veszett ott. Haza érve, bezárkózott' s mindenkit kikergetett, 'aki csak feléje mert közeledni. Körmendi sunyi alázatossággal járult eléje, de a kapitány nyersen küldte el.
