Hetikiadás, 1930. január-december

1930-08-12 / 32 [1516]

nexiiciaaas. OKBZAWS LEVITA* A 32sz 1930. augusztus 12. Kaskció 4.oldal, A Kisur. I.folytatás. m - Misorere Domine... - imádkozó tt halkan r' fráter. - Én nóg szolgáltam olyan fejedelmei, aki mellettem állt .amikor leszűrtem a fehér mónt.Gójza vezér, a te örogapád volt népünk apja,mi meg - az egész nép - a család ja .Akkor voltunk erőse,k ós ha te Inasak. Nem akadt nép a földön, ki no rettegett volna kardunk élótől.Most meg ö sszef acsarodik a szive* és könny gyülenlik fáradt szenén sarkában,nort azt látón,hogy magyar-a magyarnUc legvadabb ollonségo.Amióta Vajk,az édesapád bohivta az idegeneket,osak sorvadunk. Ketté szakit ott az uj l3ten. -Krisztus nom uj Isten - szólalt meg EmrG szolidon,honon örök és, halba te tton, - Azt non tudón,csak annyit tudok,hogy őseid non isnertók, mégis erősök és boldogok voltak. Mert amilyen az Istono, oly- a nép* A ti Istentek az alázatos ,mogboesátó, a mienk mog a haroOs,bosszuálló. - A haro és bosszúállás az oka - szólalt neg fráter Polycarpus nekibátorodva - hfcey a magyarnak nindekl ellansógo. Az örog táltos felkapta a fejét. Apró savó-szemo belefúródott a német arcába, ,aki egészen megzavarodott. - Mi már találkoztunk valahol páter,Megismerem a szavadat. - Győrött - robegto a barát. - OttI - Csapott rá a.z öreg.- A győriek mondták a novedet,do olyan cifra, hogy kificamodik bele a nyelven,Hát te döntötted le a kiskutí áldozókövet? le vagy népen megrontó ja ?Ti vagytok a ni ellenségeink, ti idegenek, akik közénk lopóztatok és non értetek mog bonnünket • - Én nom vagyok idegen, ^agyar Vagyok. - Magyar? - kacagott a táltos. - To,magyar? - Az. Magyar. Harminc éve/eszem önnek az országnak a- konyőrét.Véremmé vált. Hn b nyelven itt-ott meg is botHLik, magyar vagyok.Engen a szorotet hozott ide, hogy Krisztus hit. ével mentselek meg titeket. - Hogy megbonts bennünketl - ^en,bátyán. Hogy segítsek. Krisztus hite az erő. - Eh! - legyintett a másik.- Mondák, mindönki ollaiségünk,hát akkor mire koll nekünk a Krisztustok hi$o? A hit őriz meg? Az az Isten őrizi meg a npét,amelyik nép mogőrzi az Istenét.Krisztus a németnek is,olasznak is,görögnek i Istene,hát nem lehet nagyar Isten. - Krisztus nem válogat, bátyám, - elegyedett bele Smre - mort a mi Istenünk meghalt nind enkiért .Értem is, értsd is, hogy megmentsen mindnyájunkat a szeretet hitével. . - Az is a szeretet hite - haragoskodott a vén táltos, -hogy elteszinek a magyartól földet, szállást, várat és vezérséget? Nézz csak széjjel apád házában .T?.lálsz-e. magyart a főemberek között? No el loikozzél, megmondom: Nem! Az idegenok r.z urak és sanyargatják a magyart. Ezt is "szeretetből" teszik? - Tévedsz,bátyán - az idegenek mutatják az utat Krisztus országába. Olyannak kell lenni a mi népünknek is.Krisztus hite, alázatos szeretete ás hősi tisztasága lesz a mi le gyözhotétlen erőnk. - A bátorság ment mog,nem Kriszta .Talán hallottál Zorind fia- Kupa vezérről, aki feltámadt az idegonek ol Icai, de Vajk legyőate, -Kupa,István ur ellen rántott kardot és apám az idegen vezérek segítségével győzte lo.Látod, r. Krisztushivő idegenek jobban harcoltak Kupánál, tehí a mi hitünk követésében nem fajzik el a magyar sem. Erre már megzavarodott a vén táltos. - Ehez én nom értek «•••, - fia, a magyarnak is Krisztus lesz az Istene, nem acsarkodnak ránk i szomszéd ok. - Ti tanulta tok, a mit én érzek.Addig hitünk volt az erőnk, ti meg a: lopjátok el.Mi lesz igy belőlünk? Gyáva, mellétyerő, térdeplő népség, az idegené"' zsákmánya. Kisuram,40 éve járom az ors zágot.Kor esem népem megmentő jét .Hirlátóim azt mondják, non akad párod okosságban, kardforgatásban és kopja vetésben.Rád esc a választásom. Gyere,állj közénk.Légy fejedelmünk.Elhatároztam,hogy olviszlok er v-1 is,ha nem jösaz szép szerével. - Erővol? - csodálkozott. Énre. - AvmJ.. Huszadm gammái vagyok itt.Az egész országból szedtem ÖSSL a legbátrabbakát. - Miserero nobis Dominó - mormolta r. fráter, mire Emrénok támadt jó kedve. - Szólj hát nekik, bátyán! - azután Szél felé fordult. - Te tudtad - Tudtan,Kisuran. / ' /