Hetikiadás, 1930. január-december
1930-08-12 / 32 [1516]
/ A Kisuram. II. ,fo lytatáa./ Kszckció 5# oldal. - Én beszéltem Széllel is,a többi vitézeddel is. - A többivel is? Hát mind tudja? -Mind.Valamennyi magyar - vetette oda a táltos különös éllel, s máris utánozta kétszer a rdgófüttyöt. A fráter elbujt,a Kisur hatalmas alakja mögé, a várfalakon pedig megmozdultak az eddig meg bujt árnyékok. - Mi serere nobis Domine! ... A vitézek odaszálltak Mike mögé s ollonségos pillantásokat vetettek a frá tőrre. / - Köszöntlok henne tekét véreimi - szólalt meg Emre. - Itt vagyok előttetek. Azt akar Játok, hogy fejedelmetek legyek? - Aztl - zúgták. - Isten és a törvény szava szerint rám száll az aranyos fejodolmi • képja.Azt akarom,hogy igaz ura legyek népemnek. Együtt akarok örülni mindon örvendező vei,lo akarok törölni nindon könnyet ót egyaránt osztani a« igazságot minden oagyarnak. Fejedolan loszok,tfól értsétek neg: magyar faj edelen. Is tennők és népemnek akarok szolgálni, hogy oegkőnnyitsem a földi küzködóst. A szeretet vezet, non a gyűlölőt. - Légy a vezéri Gondolj eleidre! - csattant fel a vén táltos szava diadalmasan. - Apáin képo lebeg előttem. Aídon minden lépésüke*. - Ugy is illik! - örvendett az örog. - Vezéretek leszek. - Gyere valünk, verjük ki az idegeneket! - lelkesedett a táltos. - Ez a föld magyar, itt más nem uraskodhatik - kiáltotta emelt hangon a Kisur. - Gyere velünki - erősködött a másik. - Apámnál sokat járom az országot .Látom, hogy a nép az. uj kőházakba jár és a régi áldozd köveken kisarjadt a fü. Nagy-nigy csöndesség válaszolt erre. És a klastrom apró ablakaiban kis tüzek villantak fel. - Ha veletek megyek húszatokkal - folytatta - ezrek kelnek fel ellenünk. Magyar gyilkolja a magyart, nemcsak az idegent. Ezt akarjátok? - iNl em! - feleltek a fiatalok. - Miserero I nobis Domine ... - Hát igy akartok fejedelemnek? - AkarunkI - zúgott a husz ifjú, de Nyék mindnyája gondolatát fejezte ki, amikor odakiáltotta: Mert magyar vagy! ... A ván táltos összeroppant. Mog tán törődött, amikor látta,hogyan húzódnak Énre nellé legneghittebb rajongói. A Kisur neg felnézett az égro és a hold-fényábon ragyogott az arca. Azután az öreghez fordult. v - Látod Mike bátyán, ez lett a vége ... - Én a tüzeket nézem - dörmögte - sorra kialusznak .A régi áldozókfi'öelc között kisarjadt a f ü... Győzött az uj Isten... Megyek. Bizonytalan lépésekkel indult a kapu felé. - Ne manj, bátyám - kértelte Emre. - Nom. ^ogyok, xj.j világ kezdődött itt. ^em illem bele. Ván tallahullott varjú a fényes rigók között... Negyven esztendeje válogattam, keresgéltem ós most, amikor előtted álltak, megbűvölte őket a szavad. - A szerotot szava,bátyám. - Győzött az uj Isten... A régi áldozókövek között kisarjadt a fü... A szeretet szava*.* - A te szivedben sohasem rakott fészket a szeretet? - Nekem is volt szivea - sóhajtott az öreg - Dobogott, zakatolt, mint zápor utón a hegyi malom kereke. - Azután? - Azután? Amikor a vérem uj testben lüktetett, meghalt a feleségem. Az uj élet kioltotta a régi lángját is. Egyszerre temettem mind a kettőt... Mindenemet ... Szeretet? Kilobbant... Semni... Feneketlen sötétség naradt a lelkemben. Senni... Csak a gyűlölet az idegenek ellen... Negyven esztendeig bujtan az erdőt, jártán a szállásokat, gyújtogat tan a tüzeket... Kereöten, hivtan népen megmentőjét.. .A régi áldozóköveken kilobbant a tüz és a hamuját is elfújta a szél Semmi ... De, rosszul mondám, mintha most mégis derengene benne valami ..*Apró kicsike fény, talán lidércláng,mely ha egyszer fellobbanik,akkor talán nagy tűzzé leszen... Kialudta régi láng... Uj tüzek lobognék... Kisuram! M egcsuklott a szava.Jó időbe telt, mire f olytatia . - Kisuram! - Az a Mike áll előtted hajadonfővel, aki apád Istene előtt nehozen hajtott térdet. Mert én ugy- érzem,hogy a mi fajunk még Istenével is 1.1 . T T_ » 1 ./ A«— - \
