Hetikiadás, 1930. január-december

1930-03-18 / 11 [1516]

Irta: Szilárd Róbert. A o . eredeti tárcája. A karcsú minaret erkélyén égfelé meresztett karral énekelte a müezzim az esti • ezánt. A jámbor hivők földre teritett imaszőnyegeiken sürü hajlongásokkal végezték el az ,T

Azr"-t, az esti imát. A városban lassan minden elcsendesedett. A nappali zajt felváltotta az éjszaka titokzatos csendje,melyet csak az őrség lépteinek egyhangú kopogása és néha a kóbor kutyák kisérteties üvöltése szakitott meg. Még nem járt nagyon későre az idő. Alig egy órája ment lo a nap. A kapuőrség parancsnoka,Szaid aga beosztotta az őrsége t,azután ledőlt a kemény lócára. Elbóbiskolt. A tarka turbános Őr lomhán járkált ide-oda. A külső kapun egyszerre kopogtatás hallat szőtt, bátortalanul, mintha valaki szeretne is bejutni, nem is,A lándsás őr kitekintett a kukucskálón,de nem látott senkit. Azt hitte , hogy a füle csendült. Lassan visszacsoszogott őrhelyére s elmerongve nézegette az ég fénylő csillagait. Ujabb kopogtatásra megint felfigyelt és várta,hogy megismétlőd jék.Ahogy az uj kopogás elhangzott, no sztélén léptekkel, lábuj jh egyen osont a kapuhoz,do bárhogy is morosztette szómét az éj végtelon söt ót jébe ,egy teremtett iolkot sem látott. Babonás lolko megremegett, szive ugy dobogott,hogy lüktetését a torkában érezto.. .Azt hitte, a dzsinnek játszanak vele, hogy elvoszitsék ás eljegyezzék a Dzsehenna számára. Most már nem mert elmozdulni a kapu mollől. A halk kopogás újra és újra felhangzott. Az őrnők alig fért ki a szó a torkán: -Ki az? .„.-kérdezte törökül. Vékony,elfogult hang válaszolt magyarul: -Erossz bo! ... -Ki vant kint? -kérdezte újra. -A pasával akarok beszélni !...-válaszolta egy léthatatlan hang de megint csak magyarul. Az őr ebből csak ogy szót értett meg: pasa. -A kegyelmes pasa alszik! - fölélte. -A pasával akarok bo,székni! - makacskodott a késői látogató és talán tized-szer mogzörgotte a kaput. Az őr nom tudta, mitévő legyen .Halkan szitkozódni kezdett ás csendoson elbotorkált az őrszobára, látva,hogy az ismeretlen vendéggel nem tudja magát mEgértetni. addigra már Szaid aga is felébredt és álomittasan, értelmetlenül hallgatta az őr jelentését. Nagysokára ,amikor a kopogás csak nem akart megszűnni ,összefogta bő hajikját és maga ment a kapuho z.Addigra már az egész őrség talpon volt és kiváncsian sereglett köréje. Szaid aga erélyesen kiszólt a figyelő lyukon: -Ki van itt?! -A pasával akarok beszélni! - hallatszott a stereotip válasz, mintha a titokzatos látogató mást nem tudna mondani. A pasával ilyenkor nem lehet beszélni! Már alszik. / . -Pedig nekem még ma kell vele beszélnem!' -Mit akarsz tőle? -Azt csak neki mondhatom meg! -Akkor csak erodj Allah hirévei,amerre látsz,mert ide be nem jöhot senki éjszakának évadján. A láthatatlan hang most már sirásra hajlóan könyörgött. -Ha istent ismer kegyelmed, akkor beenged, his zen nem találok vissza ebben a sötétségb en!... Az aga elgondolkozott egy darabig. -Hányan vagytok? - kérdezte bizonytalanul.Cseltől félt, -Egyedül vagyok! Szaid aga egy pillanat alatt átgonő.olta a helyzetet. Veszélytc nem kellett tartania. Egy ember nem tehet semmit ekkora őrséggel és váratlan támadás esetén percek alatt összekaszabolnál: .Egy intésére megcsörrentek a nehé ; láncok,a kapu két arasznyira kinyilt s azon a keskeny nyilason macska módjára osont be a titokzatos,késői vendég. Az aga mog az őrség ugyancsak kimeresztette a szemét,mint me- • látta. Mindent vártak,csak ezt nem. A bekéredzkedő apró gyerek volt ...Alig ti: éves gyerek-.. /Eolyt.köv./ ^