Hetikiadás, 1930. január-december
1930-03-18 / 11 [1516]
/Bognár György váltsága, folyt./ Kszeketó -Ejnye,hogy a varjak osipjék ki a szomedotl...-lopődött meg Szóid.Hogy kerülsz ido ily késő éjszaka? -A pasával akarok be szelni!-fololtc az eiaborko,laton tudja hányadszor* -Ho^y képzelőd czt,to béka?*..Azt hiazedmhogy a dicsősé gos pasának ilyen kor nincs mas dóig? 1 .,mint tógod verni? Az őrség csúfondárosan novotott.Az ~pró orabor bátran szembonézott az agával.Kissé olfogódottan válaszolt*: -Hí mogtudJa,miórt Jöttöm,nem fog olkorgotni -Nckom non mondanád mog,h>gy mit nkar tőle? -Kon lehet! Az őrség újra kacagott,do ezúttal inkább az aga rováadra.A párbeszéd tovább folyt,a derültség sokszor hangos kacagásba fult,ugy,hogy a lárma fölhatolt a pasa hálóházáig. Szelim pasa álmatlanul pipázva üldögélt puhn vánkosán.Torvokot kovácsolt. Gondolatait mog-megsz okította az Őrség lármás kacagása. Leküldtoa majordomust, tudakolja meg,mi az oka a nagy dorültségnek és tomboló jókodvnak* A választ maga Szóid aga hozta s ólmondta,milyen különös látogató érkezett. -Nem engedem fol hozzád,fónyes3Ógos uram.Reggelig az örségon tartom,aztán elküldöm útjára,hadd menjen,amerre lát. -Hozd fel hozzám!-rendelkezett kurtán a pasa. Alig egy perccel később a hatalmas ur olött állott a késői látogató. Szelim pasa kutató szemmel vizsgálta. -Mit akarsz tőlem?-kérdezto kodvotlenül. -Az apámat!-fölélte bátran a gyermek. -Az apádat? - csodálkozott a pasa.-Aztán ki az apád? -Egy szerencsétlen magyar vitéz,aki a legutóbbi véres támadás alatt fogságodba került! Szelim pasát meglepte a gyerek bátor beszéde.-Hogy hivnok? -kérdezte: -Bognár Györgynek. -És az apádat? -Azt is Bognár Gyö}.'jynok. -Van nekünk ilyen novü rabunk?- fordult a pasa Szaid agához. -Allah tudja megnevezni a sok hitetlen gyaur piszkos nevét!. .dörmögte az og-a. -Fuss a tömlöcbe és hozd ide,ha itt van a foglyok között?-*ztán mogint a gyoroket kérdezte. -Beszélj bátran,-felőlem nélküliéül a kivánságod?... -Engedd szabadon az apámat 1í..anyámat majd mogöll .a bánat érte és kis testvéreim éheznek,ha itt tartod.. .Nagy ur vagy, gazdag vagy,mit.', jelent neked ez a rab,aki ugy sem hozna neked pénzt;.,. Szelim pasa csodálkozása nöttön nőtt. Nem várt ily okos beszédet egy tapasztalatlan gyerektől.. .Van neki is két kis fia,majdnem olyan korúak,mint ez az apró emberpalánta,de azok még az Ezeregyéjszaka mesevilágában élnek...Bár az ő gyerekei is ilyen talpraesettek lennének.. .Egy eszme lett úrrá felet te.. .Alapjában nem volt rosszlelkü és érezte,hogy ezen agyoroken segítenie kell.. .Emberi ösztöne biztatta ,teljcsitse kérését,nem látja kárát. -Lehet,hogy elengedem,de ennek ára von! -annyit kivánsz érte?.. .Sokat nem adhatunk,mert a császár szük marokkal mér, ha magyar rabot kell kiváltania... -Nem kell a pénzed...Mást adj érte!*... A gyereket lassan elhagyta a bátorsága és hangja sirásba fúlt. -Mit adhatok érte!.. .Hiszen semmink aincs...01y szegények vagyunk,hogy kenyérre is alig j4t!„.. - Ma gr. da t a dl n ek em! -Magamat?-rémüldözött a kis Bognár György.-Mit érek én neked? -Add nekem bátor beszédedet,okosságodat,okosságodat,add ide becsületes, hűséges szivedet.Két fiam van, azokat akarom vele mega jándékozni ,hogy ők is olyanok legyenek,mint te! Maradj itt nálam,légy pajtása az én két szép fiamnak,hogy megtanulják tőled azt, amit a mi molláink nem tudnak nekik megtanítani,a szeretetei A gyorok kiérezte a nagy ur szavaiból kicsillanó sóvárgást 0 jobb, ~mboribb élet után s bár lelke nem tudta megérteni,de sej tette,hogy apját csak ugy mentheti meg,ha önmagát feláldozza...Nem sokáig habozott a válasszal. -Ha megelégszel ily hitvány váltsággal,itt maradok apám helyett... -Szelim pasa az alkut megpecsétel ~ndő,kezét nyújtotta Gyurkának,aki félénken csapott bele.Szolid megragadta a: pici,lágy gyerekkezet,magához vonta Gyurkdt,homlokon csókolta és meghatottan szólt: -Menj-oldd fel magad, apád bilincseit! . .Megérdemled,hogy te légy felszabadító ja.. .Aztán gyore vissza,fiam leszel,mintha vér lennél a véremből!... Maradj mindig ilyen hűséges,mint most!...
