Hetikiadás, 1930. január-december

1930-01-07 / 1 [1516]

A biró előtt. A eredeti tárcája. Egymás után vonultak fel a tanuk. A fiatalabbak Jókedvűen, évődjek, az öregebbek zsörtölődtek,hogy napi munkájuktól elvonta okét a tárgyalás. • A biró is morózus.Érthetetlen volt előtte, hogy ez az^aranylag egyszerű űgy hogyan adhat neki ennyi munkát. Azt hitte,hogy nehany szóval elintézi az egészet. Nem gondolta,hogy napokon keresztül kell majd kínlódnia és még sem tudja dűlőre vinni a dolgot. . Az ablakon hirtelen bemosolyog a napsugár. . .A biro irigykedve kapja fel af

Milyen'jó lenne most kimenni! - gondolja magában. - Élvezni a napot ...Utána lehetne nézni az asszonynak... " 1plV

' + • • Csaknem felhördül, a féltékenység'ördöge kezdi marcangolni a lelket. - Eh!... - mormo/gja bosszúsan. - Mit akarsz te bolond?. . .Nem eleg, hogy robotolhatsz érte?...Mit akarnál még, te szegény, szürke pária... A teremor.egyenként beengedi a tanukat, de a biró nem lát, nem'hall... Csendesen elmélázva ül a helyén. . .Lelke valahol messze jár a napsütésben.'.'.' Együtt az asszonyával... • • Valamelyik szemfüles riporter elkuncogja magát: - Nini, a biró ur elaludt!... Erre többen is elnevetik magukat. A szokatlan csendzavarásra magához tér a biró és unottan kapja fel a fejét. •- Csend legyen!... - mondja szinte gépiesen. - Lássuk a tanukat! Soha ennyi ostoba, szájtátó embert nem látott még együtt. Eg_yik sem tud semmit. Vallomásuk csupa "Azt mondják", meg "ugy hallóttam"-bol áll. A vádlott csak hallgat...Érthetetlen módon hallgat... Szemeit egy pontra szegezi,mintha mindennél fontosabb lenne, hogy ö most ezt a kiválasztott pontot nézze. Még csak egy sóhaj sem hagyja el az ajkát...Olyan, mintha nem is élne.. A biró is már'rég lemondott arról, hogy megszólaltassa. A tanuk még annyit sem tudnak, mint ő, pedig o érzi, hogy ez a konokul hallgató asszony bűnös és ha rajta múlna, hát a börtönben fejezné be az életét. Az ügy mind komolyabb, rejtéresebb lesz s még sem adódik egy vallomás, vagy olyan adat, mellyel megfoghatná, megszólaltathatná a vádlott öreg asszonyt... A hallgatás ügyes asszonyi logika. Ez a vénasszony tudja, hogy az ajkáról lecsusszanó szó uralkodik rajta, mig a visszatartóttnak ó az ura... Az utolsó tanú égy kissé felvillanyozza. Ettől sokat vár, mert ez állitólag majdnem annyit tud a dologról, mint maga a vádlott. - Maga a lánya? - kérdi tőle. - Igen is, kérem szépen. - Figyelmeztetem, hogy nem köteles az anyjára nézve terhelőén vallani... De azért kérem, mondjon el mindent, amit tud a dologról, hogy végre már tisztán lássunk ebben az áldatlan ügyben...He féljen semmitől... Vallomása talán még hasznára válhat az annyjának...Talán a maga Őszinte vallomása kivezet bennünket ebből a sötétségből! ., .Nos? ...... A lány csaknem összeroskad a biró előtt. 'Az arcán ott vonaglik a sirás fojtogató, keserű fájdalma... - Hogy én vallják a tulajdon anyámra?... Oh, nagyságos biró ur, hogy kivánhat tőlem ilyesmit?. .Hogyan mondhatnék egy rassz, szót is az édes anyámra! .. .Ha százszor bűnös volna is, nekem akkor is az anyám..-az édes anyám maradna és virággal hinteném be'a lába nyomát is! ...Hiszen'az anyám! ...Édes anyja csak egy van az embernek!.... A vádlott még erre sem mozdul meg, 'csak az a pont, melyet már napok óta olyan állhatatosan néz, homályosodik el egy kissé a

'szeméből kibuggyanó könnycsepp tol. ... A tárgyalóteremre is rászakadt a várakozás titokzatos csendje. Mindenki figyel, vár... A biró sokáig nem tudott felelni. Eltakarta a fejét, hogy senki Se vegye észre arca szégyenpirját. Igen.Akármilyen furcsán'hangzik is, a biró ur szegyei te magát... A biró urnák is van" anyja. ..Paraszti sorban sinylődő, megtagadott, szegény öreg asszony,aki életében'mást sem tett, mint éjt nappallá téve dolgoz*tt, : hogy ur lehessen egyetlen fiából...S mi'volt érte a hála? A fia szegyelte, megvetette, kiutasította a házából,' csak azért, mert nagy ur lett, aki Ítéletet mond a bűnös emberekre... ' ^ Folyt.köv./ '