Hetikiadás, 1930. január-december
1930-11-25 / 47 [1516]
• Irta: Szilárd Róbert. Kuekctó 1. A Középdunai Polyammélyitő Társaság igazgatója sürgősen hivatta Molnár Bercit. - Mérnök ur, önnek azonnal Paksra kell utaznia,hogy a múlt heti ösz- • szeütközésnél elsüllyedt "Delfin" gőzös kiemelési munkálatait vezesse! Berci- jóleső örömmel vette tudomásul a bizalmi megbizást.Katonásan összeütötte bokáját. < - Köszönöm, igazgató ur! Mikor kell indulnom? - Lehetőleg azonnal. Az emelőgépek, szivattyúk és az emberek már tegnap elmentek. Legkésőbb holnap önnek is indulnia kell!...Afeladattál, azt hiszem,tisztában- van? - Természetesen! - Naponfa kérek jelentést a munka állásáról. Forszírozza a kiemelést, nehogy az iszap teljesen tönkretegye a gépházat. Mentsünk meg mindent, amit csak lehet.-. .Na, Isten áldja!...Sok szerencsét!... 2. Másnap reggel hanyag előkelőséggel üldögélt Molnár a mohácsi hajó fedélzetén. Megpróbálta gondolatait uj munlájára koncentrálni,de a táj szépségül mindunt a2 an elvonták figyelmét,A táj szépségei?. Nos, igen!...De csak egy ideig,-mert később annál inkább érdekelték egy szép,halványzöld ruhába öltözött,barnahajú leány finoman metszett vonásai.Jó darabig megoszlottak pillantásai a két-part és a kis lány között,de aztán véglegesen a bájos arcra szegeződtek.Oly állhatatosan fixirozta,hogy szegény már nem tudta, mit csináljon? Felkelt,hogy a lépcsőkön át lemenjen a társalgóbaUgy tett, mintha az ismeretlen fiatal embert nem is látná. Ez lett a vszte... Ebben-a pillanatban jött fel a fedélzetre ugyanazon a szük lépcsőn a pincér,kez.ben teli poharakkal megtöltött tálcával.A pincér gyorsan ki akart térni,de már későn. - Jaj!... - kiáltotta a barnahajú leány és a" következő pillanatban sűrű cseppekben csurgott ruhájáról a málnaszörp. Berci lovagiasan odaugrott,de segiteni nem tudótt.Mindössze annyit tehetett,hogy az ügyetlen pincért alaposan leteremtette. - Hallja, nem tud vigyázni?!...Tönkretette ennek a hölgynek a drága ruháját!...Majd* én megtanítom magát!. . . Csak ugjr folyt belőle- a szóáradat.A végén már annyira belelovalta ön' magát a prók-átorságba,hogy pulykavörösre vált. a méregtől.A pincér, dadogva próbált mentegetőzni. - Egy szót sem!...Erre nincs mentség!... - ofditozott Berci,de mindez hiábavalónak bizonyult.Mikorra a pincér csendben elsomfordált és Berci ugy, ahogy lecsillapűlt,hiába meresztette szemét a szélrózsa minden irányába, ismeretlen útitársnője eltűnt.Nem vette észre,hogy a leány,felhasználva a mesterségesen csinált zavart,a másik lépcsőn át lefutott a hajó belsejébe. Hiába kutatta végig utána az egész haj ét,sehol sem talált nyomára.Odatelepedett a kijárathoz,abban bizva,hogy a hölgy még. Paks előtt kiszáll és alkalma nyilik egy utolsó pillantást vetni a bájos arcra.Ez a reménye is szertefoszlott. A paksi állomáson,nyakába húzott fej jel,szomorúan ballagott kifelé a hajóhidon.Kint a parton még egy utolsó vágyódó pillantást küldött a gőzös felé.Ebben a pillanatban az egyik kabin piciny ablakából apró, női zsebkendő integetett feléje. Nagyot dobbant a szive, de már későn...A hajó szirénája eleset füttyentett,a lapátok-lassan dolgozni kezdtek.A É "Sirály" néhány perc múlva már a viz közepén járt s eltűnt a kanyarodóban. 3. Folytak az előkészületek a "Delfin" kiemeléséhez.Berci elnézegette az izmos munkásokat,ahogy emelgették a nehéz géprészeket.Kissé unalmas dolog, dohát mit is csináljon az ember.Még jc,hogy van kire gondoljon.Minduntalan eszébe jutott bájos útitársa. A harmadik napon az utcán ráköszöntött egy rég nem hallott hang: - Berci!...Mit csinálsz te itt?... - Szervusz Árpád!...De régen nem láttalak!...Melyik szél hozott ebbe az unalmas fészekbe? *-'"'/• - Egy kis dolgom van itt- Csak néhány órára jöttem, a délutáni hajóval már megyek is vissza Mohácsra. - Hogy a csudába mennél, amikor én is itt vagyok! Csak nem hagysz itt egyedül.hogy megöljön az unalom?!... - Muszáj,hogy hazamenjek, vendégeink vannak otthon. -Ejnye,de sajnálom! Pedig ugy ürültem,hogy együtt töltünk néhány Arát ' ' " si io y—
