Hetikiadás, 1930. január-december
1930-11-25 / 47 [1516]
/•"A férfi sorsa..." Folytatás:/ - Tudod mit? Gyere hozzánk Mohácsra, maradj nálunk éjszakára, a reggeli hajóval visszautazhatsz, ha- ulyan sürgős a dolgodj - Top! - felelte Berci és beleegyezésül megrázta Árpád kezét. • ' ' . 4. ' Amikor Árpád elmesélte otthon, hogy Berci régi iskoltársa volt és a világháborút is együtt küzdötte]: végig, aziegész család nagy szeretettel fogadta. Bercinek nagyon jól esett a'szives fogaltatás es egy qra múlva, már egészen otthonosan érezte magát. Ezt. barátja előtt nem is titkolta. - Várj csak estig, - mosolygott Árpád - vacsorára hazajön á két húgom is a tanyáról, akkor lesz csak vig a ház!... A két leány elkésve jött meg. íáár vacsoránál ült a familia. Árpád szertartásosan mutatta be nekik Be-rcit. . - Molnár Berci, régi jó barátom!...A két húgom.. *Ez itt a Manci, ez meg a Klári...Na, mi az?... Ez az utóbbi elcsodálkozott felkiáltás Bercinek szólt. Árpád nem értette, mi érte barátját, hogy egyszerre szélűtöttként megmerevedett g szeme ^Klárira dülled. Az az ismeretlen, barnahajú leányka volt a Sirályról. Klári hamarabb /tért magához a váratlan meglepetésből és pirulva nyújtotta kezét Bercinek. , - Hiszen mi már régóta ismerjük egymást, ugye?... Berci kinosan dadogott valamit. Akármilyen kellemes volt is a meglepetés, erre-mégsem számitott. Egész este küzdött az elfogiídottság^al. Nagyon szófukar és magába_zárkózott lett. Fel is oszlott hamarosan a társaság. Berci az nap Klári nevével az ajkán aludt el és álmában egész, éj jel hajópincérekkel veszekedett,akik folyton Klári ruhájára akarták önteni a limonádét. Reggel fáradtan, összetörve ért vissza Paksra, de a délutáni najó-val magint Mohácsra utazott. Aztán mindennapos vendég lett Árpádoknál. / T '. • ' * 5. • Időközben befejeződtek az előkészületek a Delfin kiemeléséhez,a tulajdonképeni munka azonban egyre késett .Azzal B'erci már nem töredött. Egyedüli munkája az volt,hogy naponta megnéztra a vizállásmérót és ennek alapján adta fel^táviratait. "Kiemelés rendben folyik stop roncs kiálló része 50 milliméterrel viz felett" - jelentette, -mert hogy a viz 5 centiméterrel apadt. Másnap újra optimista jelentés•ment:"Munka előre halad stop roncs orra 100 milliméterrel viz felett" A viz tudniillik ujabb 5 centiméterrel apadt. Harmadnapra, valamilyen esőzés következtében néhány centivel megáradt a Duna. "Főlánc meglazult stop Delfin újra viz alatt stop erélyes intézkedésekot tettem" - táviratozta. Igy ment ez heteken keres:- t~l • Egészen meg volt elégedve ezzel az állapottal és csak az az egy vágya volt, hogy minél tovább tartson. 6. ^ • KI ári nap nap után szórakozottabb és elmélázóbb lett.Alig várta,mikor <5> u t a pesti ha j ő. ilyenkor rendszerint kipirult az izgatottságtól. Yojjon eljön-e Berci? Ha megjött - o mikor nem jött meg? - felcsillant a szeme és egyszerre jókedvű lett .Ha meg elérkezett a hajó indulási ideje,^. akkorra nyoma sem maradt az előző napi jó. kedvnek. Hasonló kedély-változá- • son ment át Berci is.Ebbel azonban a szerelmesek semmit sem vettek észre. .. Mert hogy szerelmesek voltak egymásba, fülig, az kétségtelen,mégio iparkodtak ezt egymás előtt is titkolni.Nem is vette észre senki, csak az egész család.Jóízűen megmosolyogták azokat az ártatlan'trükköket,melyekkel sikereit nekik magukra maradni. Egyik este ,vacsora után, szótlanul sótálgattalc a kert elhagyott utain. Egyszerre belekerültek az ebédlőablakon kicsillanó lámpa fénykörébe és egy csintalan esti pillangó hangos koppanással hozzáütődött Klári fejéhez. - Jaj!..-. - sikította félénken. - Mi történt, Klárika?... - ugrott oda Berci szolgálatkészen. * - Nem tudom...Azt hiszem, megütött valaki a sötétben!... - szepegte. - Csak nem!?...Na, majd rögtön segítek a baján!... - hősködött Berci s kivette z'ibéből a gyufaskatulyát.A doboz zörgésére Klári remegve megfogta Berci karját. W. , * • - Ne gyújtson világosságot, - kerté halkan - hátha meg egyszer megüt... A bársonyos leánykéz érintésére ismeretlen áram futott át Berci lelkén. Furcsa érzés vett rajta erőt. Eldobta a gyufát, átfogta a leány kezét, ' gyengéden magához vonta a pihegő leánykát és suttogVa felelte: - líájd en megvédem magát !... Egy egész életen át! ; ; ,
