Hetikiadás, 1930. január-december

1930-05-27 / 21 [1516]

íNincs megaiKuvas, A mindennapi t

élet nehéz szárnypróbálgatásai között alig marad idő az átfogó nagy irányeszmék számára és ezért talán néha felmerülhet az a téves látszat,mintha,ezek a,nagy gondolatok olykor elhalványulnának lelkünkben. Pedig,ha a yilag vásári zajában nem is jut alkalom a legnagyobb ós legmagasztosabb eszmék hangoz tatására, az még koránt sem azt jelenti, hogy ezek a gondolatok ^vesztenek átütő erei ükből ?

hanem csak azt,hogy alkudozás közben a kezünkben lévő reális tárgyakról beszélünk,nyerni akarunk a vásáron,biztosítani és kielégiteni igyekezünk életszükségleteinket,anélkül,hogy érintenők a lelkünket elfoglaló nagy eszméket. Ez, természetes dolog. Ilyenkor nem a nagy nemes dolgokról van szó,hanem vásári alkudozásokról és az elérhető napi nyereségekről. Megegyezhetünk és mcgállapodhatunk hitelezőiIkkel akármilyen formában,sőt barátságos légkörben tárgyalhatunk volüfc, üzleti /

ügyoirkről, ez •. azonban nem jelenti azt,hogymint tárgyaló felek,alkuba bocsátanának legnemesebb érzelmeinket,lelkünket átfogó legnemesebb vágyainkat,hanem osak azt,hogy máról-holnapra az adott körülmény ok között biztosítani akarjuk megélhetésünket ós boldogulásunkat,hogy megóvjuk ós fentartsuk erőnket és tekintélyünket a nemzőtek sorában. Jaj lenne annak a nemzotnek,mely a mindennapi élet vásárában áruba bocsátaná legszentebb,érzelmeit. Abban a percbon,amikor ez megtörténne, elveszítené az a,nemzet értékének és súlyának minden alapját s,a.kit eddig komoly tárgyalófélnek tokintottok, a népek vásárának bohócává válnék,akinek csak odavetett alamizsaa.. járna. Míg, ha a tárgyaló félről tudják azt,hogy lelkének mélyén,sok,,sulyos, külön értákpt tart almáz, arról tudják ,,hogy ,v ele csinjábtean,szőrmentébon kell bánni és nem szabad elhamarkodva róla, nélküle határozni. Ez adja meg a nemzetnek úgynevezett morális erejét. A magyar nemzetre jelenlegi szomorú korszakában oz a szerep hárult. Mint tárgyaló fel még nem szegezheti nyiltan követeléseit a világ népeinek gyülekezetével szombe,,,hanem becsületes alkudozások ós tárgyalások során iparkodik elfoglalni az őt megillető helyet. Ellenfeleink nagyon is jól tudják,hogy velünk szemben többségben vannak ós az erőhatalom nyiltan részükön van,do azért már órzik,hogy lasaankint kisiklik a hatalom kezeik közül ós,, ezért görcsösen kapaszkodiak a fölöttünk gyakorolt hatalom veszendőbe menő árnyékába, mind addigiamig meg nem győződnek arról,hogy már csakis az üres levegőt szorongatlak kezükbon. IJzzcl a helyzettel nekünk is teljesen tisztában,kell lené nünk. Tudnunk kell jól,hogy egyetlen vonást sem engedhetünk követelés cinkből ? de tudnunk kell azt is ,hogy ezekkel a követelésekkel csak akkor áUhatunk

a JLa, ha„a biztos sikerre van kilátásunk,mert onálkül helyzetünk s. követelések,idő-, előttifelvetésével csak megnehezülne,barátaink támogatása erejét vesztené,a kétségeskedő f elek , el lenünk fordulnának, ellenségeink pedig gúnyos hahotázás közben le hengereimének minket. De ha, majd eljön annak ideje, akkor, épen megfordítva a tökéletlen szétforgácsolódó államszervezetük bomlása köm étkez tó bon ellenségeink olgpngyülten vonaglanak imjd előttünk,és tiltakozó szavukra senki som hodBrit majd,a kótsógeskedők is vállat,vonva állnak mellónk,mert maid maguk is azt a megoldást találják a,legtermészetesebbnek,amit mi kivánunk-,mi pedig barátaink nyilt támogatásáéval órvonyro juttatjuk eddig eltiprott jogainkat. , Alkudozni lohot a köznapi dolgok folott,de bízni feltétlenül kell a magyar jövőbon és azt fel nem adhatjuk soha. Ez a bizalom a. nemzet legsajátosabb lény ege,a nemzet ezeréves múltjából ^-megszentelt hivatásából merít.erőt ós ez sohasem lanyhulhat ós nom adhat helyet a csüggedésnek. Mi nagyon jól tudjuk,hogy a mai állapot csak ,ideiglenes ós természetelleneséért csak ideig -óráig, a legnagyobb erőf esz iióss el, tartható fenn. A mi jövőnk a történelem utján előtuxw fekszik, csak ki kell várni,csak el kell érnünk odáig.Addig tárgyalunk ós alkudozunk mindennapi dolgokról .hogy eleget togyánk a í*'. napi gondok követelésoinok,de,a. nagy nemzeti érzésről,legbensőbb,meggyőződésünk sugallta nemző ti nagy hivatásunkról, az integer nagy-Magyar orsz ágba vetett erős hitünkről ,ogy pillanatig,sem mondhatunk lo. Minden tárgyalásnak,minden alkudozásnak felszine olatt, lelkünk mélyében rejtőzik a revizió gondolata,mert ha az eltűnnék,veie együtt eltűnnék a föld szinór'ől az utolsó magyar. Mert ezen a téren,- nincs megalkuvás- iíO