Hetikiadás, 1930. január-december

1930-05-06 / 18 [1516]

/:"Barátnők." Folytatás:/ - Miért nevet ezen? Olyan lehetetlen dolog volna az, hogy szeressem? A leány hirtelen elkomolyodott. - Ezt még senki sem mondta nekem. Engem nem szokás észrevenni. Ugy érzem, mintha gúnyt űzne belőlem. / _ ' - Eszembe sem jut! . . .'De maradjánk csak a barátnőjénél!...Akarj a látni, hogy o mennyire érdemes'á'szeretetére? ''' ' . - Lehet, hogy kissé beképzelt, de ez többé kevésbbé minden szép nőnek a hibája. Ennek is maguk férfiak az" okai, mert elkapatják őket. A szerénység inkább csak a csúnya nők erénye. Mindez nem ok arra, hogy most pálcát törjön felette. Én vakon bizom benne és a hozzám való ragaszkodásában... - Akarja, 'hogy meggyőzzem az ellenkezőjéről? - Nem fog sikerülni! - Nos, akkor jöjjön velem! Hagyjon rám mindent, akármit teszek, vagy mondok is! 'Ne mutasson meglepetést! - Szépséges bálkirálynő! Ha belefáradt már a táncba, ereszkedjék le hozzánk, szegény földi halandókhoz! Valami nagyon fontosat, 'szezácidsat akarok mondani!... *.- Sürgős? - .Nagyon! ,' - Már itt is vagyok!...Halljuk a szenzációt! - Engedje meg, hogy maga legyen az első, akinek bemutatom a menyaszszonyomat! ' . ' , ' - A menyasszonyát? A szép arc hirtelen eltorzult. Olyan fehér lett, mint a frissen esett hó...Nem tudta érzelmeit rejtegetni. A nem várt meglepetés szivén találta. ' ''- Nem is gratulál nekünk? .. .Látom, sok mondanivalójuk lenne egymásnak,.. Elszivok egy cigarettát és tiz 'pöre múlva visszajövök! ... ' ' * - Nos, kedvesem, mit végzett a barátnőjével? - Ne is kérdezze! - Nem kérdezem, úgyis tudom. Szemrehányást,tett, hogy elhalászott engem az orra elol... Veszekedett...Kigyónak, meg egyebeknek elnevezte...Ugye?... Tudja, mit tett volna maga'az o helyében? Gratulált volna neki Szi'vből, 'melegen, még akkor is, ha a szive megszakadt volna belé.. .Lássa, ez a maga'barátnője...Önző, irigy a végtelenségig. Fáj neki, hogy magára is rá mert valaki nézni ...Irigyli, hogy boldog lesz..'.Igy van?.Miért nem felei?... Sir?... Ugyan!' Hát érdemes ezért? Nem fontosabb magának az, hogy szeretem 'és feleségül akarom venni?... ' - Mondja, hát mit tud rajtam szeretni?...- kérdezte a leány könnyein keresztül. - Leginkább azt a jellembeli különbséget^ mely kettejük között Van..., Aztán meg imádom az ilyen drága, jó csúnya leányokat és mert maga pont az'én esetem!... Elég ennyi?... - Nekem elég! .. .És'nem tagadom, boldog vagyok, hogy maga is ilyen kevéssel beéri!... '" ' L