Hetikiadás, 1930. január-december
1930-04-01 / 13 [1516]
1930.április 1. • Q r ff v Imre képviselő nyilatkozata. Munkatársunk beszélgetést folytatót^ a költségvetés fontos kérdéseiről Orffy Imre dr.kincstári főtanácsos ? országgyűlési képviselő vei, az állami adminisztráció egyszerűsítési tervének készítőjével,aki a következőket mondotta: - A közelmúltban az egyik fővárosi lapban nyilatkoztam a költségvetés egy-két feltűnőbb adatáról, / amelyhez most - különösen a vidék .szempontjából fontos - néhány qp,bb megjegyzést kivánok fűzni. Mielőtt ezt tenném.ismételten alá kell húznom azt,hogy a takarókossági politikát csak akkor lehet eredményesen keresztülvinni, ha ez szerves kapcsolatban van az állami apparátus öszszes szervei működésének megjavításával,gyorsitásával,egyszerüsitesóvel,vagyis mindazzal,amit racionalizálásnak neveznek. Véleményem szerint ugyanis a takarékosságba nem a racionalizálással párhuzamosan viszik keresztul,nagyqn sok helyen egyenesen pazarlássá válhat,mert vele a termeléshez szükséges,vérkeringést kötjük le,ami aztán természetesen visszahat az egész gazdasági életre. - Eddig csak frázisként hangoztatták politikusok es közgazdászok a takarékosságot, ma azonban ez belekerült a közgondolkozás középpontjába ós nomcsak / a,közvólemóny^R-neül az egész hivatalos / Magyarországnak legidőszerűbb problémájává vált. ^irndc,mint joloztom,a takarékosság nem egy egyszerű számtani müvelet, hanom annál sokkal komplikáltahb,gazdasági,lélektani es szociális szompentoklbol átszőtt vezérelv,amellyel - ha nem jól érvényesítjük - néha több kárt okozhattunk,mint hasznot. - A takarékosság-elvét az államháztartásra vonatkoztatva mindenekelőtt meg kell állapítani,hogy sajnos,a költségvetés kiadásának többségét képező személyi. járandósághoz csak alig, vagy egyáltalán nem lehet nyúlni. Ami itt megfogható lenne,azt inkább politikai,mmt pénzügyi eredményénél fogva kellene megcsinálni. Ertem itt bizonyos természetbeni illetmények megszüntetését, mint például autóhasználat,le.kás,stb.,továbbá annak megfontolását, hogy a törvényhozás tagjai saját kezdeményezésükből járjanak olő jo példával tisztolotdijuk csökkentese toron. Nehéz itt sokkal tovább mönni. - Bár elismerem, hogy politika,i^nlgy eredményt lehotno elérni a tisztviselők,!'óként a^nyugdijas^Vagyoni helyzotónoK figyolombevétolévol egy általános nyugdijrevíziós a-kcioval,mogis az a meggyőződésem, hogy ozok elé részint igen^fontos olvi,másrészt gyakorlati akadályok merednének, Ü magyar államháztartás jövője attól függ,hogyan fog alakulni a nyugdijások státusának kérdése. - Amig az állami költségvetés összes kiadásának ogyhotodét kan~ ják a nyugdijasok, addig sa.jnos, alig lőhet a gazdaságiiéig amúgy is loromlott országban más,kétségtelenül produktívabb célokra uj fedezetet találni a magyar költségvetésben. Sürgősen ki kellene tehát számítani az életbiztosítási tabellák átlaga,valamint a kormány státusrondezési szándékának figyelembevételével, hogy mikorra várható a nyugdij teher .csökkenése és ol kelleno követni mindont,hogy e$ a fokozatosan felszabaduló felesleg a ténylogos tisztviselők munkakedvének fokozására,vala,mint a nemzeti tormolóst,cólzó intézményokro fordittassók. - .Mindezek azonban kormány-ós törvényhozási f eladatok,amelyekkel, véleményem szerintié., nagy magyar kérdés, a "takarókosság kérdése még nem lenno megoldva.A. magyar társadalomnak kell követnie a példát és nevelnie önmagát. Nagy nemzeti / erényeink teljes elismerése mellett nem lehet ugyanis szomot hunyni olyaji jolonsógokkol,szemben, hogy bizonyos té.rsadalmi réteg tobbot fogyaszt, mint amennyi gazdasági helyzetünkhöz mérten indokolt.lenne. Ezért nom lohot lebecsülni azt a másik takarékossági ,mozgalmat,amely már nemzetközivé vált ós amelynek célja,hogy az,egyéni gazdálkodás torén a takarokosságnak,a pénzgyüjtésnek fokozott mértéke érvényosuljön. Nom vagyunk olyan kedvező helyzetben,mint a franciák,mógÍB / az a hitem,hogy közeppolgári elemeink sokat tanulhatnának a franciák takarókosságától,mert ezáltal lenyoges lépéseket tehetnénk a belföldi tőkegyűjtés rendkívül fontos mozgalmának mogorősitéso fel'. t - Ha nem is tudok igazat adni annak a felfogásnak,hogy kormányrendeletekkel ezeket a belföldi tőkékot a belső hitel,különösen azagrarhitel céljaira eredményesen igénybe 1-chctno vonni,hiszem és vallom,hogy ezen a téron óriási lépést tehetünk az,.iskolai és az iskolánkivüli népnevelés Sor n. Az egészen kiesi magyar egzisztenciák mindig takarékosak voltak. Ertem itt elsősorban azt a törpebirtokos magyar földművest,aki kemény munkával, a loglofokozottabb igényokkcl módját tudta ejtoni^annak,hogy földocskójót szaporítsa. Ezt a jó példát kell követnie mindenkinek és bár beismerem.hogy a magyar társadalomnak számos rétoge nem takarókoskodhatik manapság azért,mert nincs miből, állítom,hogy igenis vannak rétiek- ama/Lvo 1 *' o.zt mofttcHötife ^lyt.köv./ i^v (Oh
