Hetikiadás, 1929. január-december

1929-04-16 / 15 [1515]

He tiki adás, / 14.sz.1929„április 16, «. - U oldal. /A hazatért í»ab folyt./ Tovább nem folytathatta..mert a vándor fájdalmas kiáltással otthagyta faképnél s amennyire sánta lábai engedték,sietve Palota felé indult, A jámbor paraszt fejcsóválva nézett utána* A lakodalmas házban az ifjú pár körül sürögtek,forogtak a vendégek. Mindenki sietett jókívánságát kifejezni a frigy megkötése után. Michaele Bratutti leereszkedően,mosolyogva fogadta a gratulációkat,mig a menyecske lesütött szemmel,pirulva vette át a jóbarátok aprQ ajándékait és hizelgó szerenosekivánatait,.. Talán nem is ha11otta,amit mondtak..-Most már nem volt visszatérés, a megkezdett útról-. Milyen nehezen szánta rá magát,hogy kezét' nyújtsa a vaifönnak... Még a templomban,az oltár lépcsőjén térdelve is húzta valami,hogy elfusson innen. • . A kis templom harangjai folyton ezt kongatták neki" Ne tedd!.,. Ne teődi.-.Ne tedd!-,.* Semmit sem látott, semmit sem hallott a szent szertartásból,ugy elmerült gondolataiban; Arra tért ismét öntudatra, hogy uj férje karjánál fogva gyengén felemeli,csókot lehet a homlokára és boldog mámorban suttogja: -Lelkem, asszonyom! . - = Mindenki betódult a tágas terembe,még az ajtónálló szolgaszemélyzet is,hogy hódoló kézcsók al járuljon úrnője elé. A bejárat őrizetlen maradt... Senki sem vette észre,mikor lépett be az a toprongyos,kuszált ha ju, nagy szak ál.-u vándor,aki a ház úrnője előtt állt. Herendy Mária megrettenve nézett fel és rémület fogta el.Hangtalanul meredt a rongyos,tépettruháju emberre,aki csak nézte,nézte a gyönyörű'asszonyt,mig szeméből íe nem szaladt egy áruló könnycsepp,.. -Farkas! ». Én vitéz uram! ... .-sikoltott fel Mária aszszony. Kitépte magát Bratutti fogva tartó kezéből és nyakéba borult a Nándornak . az / A vendégek ijedten tekintettek/egymást átölelő pár?*-* első pillanatban nem értették mi történt.de amint látták,hogy a forró csókok egymást érik és hallották,mint szőiitják egymást szerelmes szavakkai,megsejtették a valóságot. Dukay Farkas,a halottnak hitt török rab hazatért felesége menyegző jére.., Miahaele Bratutti holt sápadtan állt egyedül.magára hagyatva.Amikor a vendégsereg kissé megnyugodott,büszkén odaállt a jövevény elé. Keményen csattant a szava: - Rendelkezésére állok,, vitéz kapitány uram! Dukay Farkas halálos komolysággal,minden gyűlölet nélkül, csendesen felelt neki vissza: -Állok elébe,holnap reggel!... A két férj másnap reggel párviadalra állt ki a templom előtti téren. A vallon kapitány,akit az eset teljesen megzavart,egyik hibás vágást a másik után követte el és zavarát életévei fizette n-*g. Dukay Farkas még halálában sem gyűlölte vetélytársát és ott a templomban adott neki örök pihenő helyet-j Elporladt csontjai ma is ott nyugszanak a palotai templom kriptájában... , -.- Ák^ r I