Hetikiadás, 1929. január-december
1929-02-19 / 7 [1515]
/Lélekvándorlás folyt./ Egyszer megint egészen gyanútlanul lépett be Zoraida szobájába,De majdnem sóbálvánnyá vált ijedtében,amikor az aggastyán helyett egy fiatal férfit talált,aki leánya lábánál ült és bizalmas,édes titkokat súgott a fülébe. -Ki vagy,te vakmerő?...-kiáltotta felháborodva.- Hogyan kerülsz ebbe a szobába,ahova senkinek sem szabad belépnie?... Zoraida ijedten sikoltott fel és eltakarta arcát. Az ifjú nyugodt mosollyal az arcán felkelt és az apa elé -Nem ismersz,Abu Taleb? Hafiz vagyok,a mesemondó... -Hafiz?...Az nem lehet!...Hafiz,a mesemondó fehérhajú és fehér szakállú aggastyán,te pedig a fiam lehetnél!,., -Miért haragszol derék Abu Taleb?...Nem hallottál még a lélekvándorlásról.Hafiz az agg mesemondó teste elporladt,lelke pedig átvándorolt az én ifjú testembe. Abu Taleb kétkedve nézett a beszélőre. -Lélekvándorlás?...- hebegte. -Igen, lélekvándorlás!.. Vagy nem tudod,hogy a périknek és a dzsinneknek megadatott Allahtól a hatalom,hogy az emberi lelket egyik testből a másikba költöztessék?... Abu Taleb ugyan hallott már erről,de valahogy nem hitt benne. De amikor látta,hogy Hdfiz és Zoraida nevetnek rajta,elfőjtotta a benne duló indulatokat, látszólagos nyugalommal felelt. -Bocsáss meg nekem,bölcs aggastyán!,Bocsásd meg,hogy elragadott az indulat,de tévédben személyedben...Ha még kételkednék is egy cseppet, ezt p kis kétkedésemet is eloszlatja a te hallatlan bölcseséged... Mélyen meghajolt és eltávozott.Egyenesen a kertbe ment.íVlagáhcz szólitotta két bizalmas szolgáját,akikkel tkutatta az egész kertet. Egy ideig semmit sem láttak,de egyszerre csak közel a kijárathoz, talált valamit Abu Taleb,amit titokban kaftánja alá rejtett. Még szolgáinak sem mutatta meg,hogy mit. Aztán titkos utasitást adott alárendeltjeinek s ezek a kerti bokrok közt rejtőztek el. Rövid idő múlva kilépett a Házból Hafiz.Szápora léptekkel sietett a kijárat felé,miközben nyugtalanul tekintett körül. Az egyik fa mögül elébe lépett Abu Taleb s kaftánja alól elővette az imént elrejtett tárgyakat. Mélyen meghajolt Hafiz előtt és a legnagyobb tisztelettel szólt: -Bocsáss meg,bölcs Hafiz!... Előbbi alakod,amikor még aggastyán voltál,elvesztettél valamit kertemben... Becsületes ember vagyok és nem akarok idegen holmikat magamnál tartani... Engedd mag,hogy visszaadjam neked azt a hosszú szakállt és e«t a hatalmas turbánt,..Emlékül pedig hadd nyújtsam ezt a csekélységet... Intett két hü szolgájának,akik megragadták áz ifjút és olyan huszonötöt vertek rá,hogy beillett volna ötvennek is... A meghitt dzsámi árnyékában ezentúl hiába lestek az agg mesemondót,aki oly csodálatos történeteket tudott mesélni... Eltűnt,mint a nyári ég peremén a hulló csillag,.. A mezőgazdasági munkanélküliség leküzdésére Líayer János földmi ve lésügyi miniszter rendeletet adott ki s ebben : útasitja a hatóságokat,hogy akadályozzák meg külföldi munkásoknak engedély nélkül való alkalmazását, Figyelmezteti a gazdasági munkásokat,hogy szerződésüket mindig foglalják Írásba, Ugyancsak a munkások köréből bárki kérheti a fizetendő legkisebb napszámbér hivatalos megállapítását,amelynél olesóbban nem szabad dolgoztatnlVégül kimondja a miniszter,hogy az iskoláztatási kötelezettség alatt álló gyermekek csak akkor használhatók fel mezőgazdasági munkára,ha az iskola látogatásának eleget tettek és munkájuk tanulmányaikban nem • hátráltatja őket.
