Hetikiadás, 1929. január-december
1929-02-19 / 7 [1515]
A > . . eredeti tárcája.Irta: Szilárd Róbert. Konstantinie kisázsiai külvárosban Skutariban, az ejubi édesvizek tájékán egy meghitt kis dzsámi mereszti ég felé karcsú minaretjét. Erkélyéről minden órában elénekli az áhitatos müezzim az "Allah-illa-Allah"-t.A minaret intő ujjként szökel a magasba,mintha égi jel volna,amely a nap minden órájában és^minden percében figyelmezteti az igazhivőket arra,hogy csak Allahnak tetsző dolgokat miveljenek. A dzsámi mellett keskeny utca húzódik,tele virágos kertekkel. Minden kerthez egy kis átláthatatlan fallal körülvett ház tartozik. Aki eboen a negyedben lakik, az csak g,.zdag ember lehet. Egy verőfényes,tavaszi délután a dzsámi mellé letelepedik egy nagy turbános,fehérszakállú aggastyán. Arcának ékessége hosszú,letűnt múltra mutat,de tekintetének fürgesége fiat.los lélekre vall. Arra vetődik néhány gyerek,akiknek szép,tanulságos meséket mondogat. A hallgatóság egyre nő,már egész embergyürü veszi körül. Az öreg szájából nem fogy ki .a szó. Mese mesét követ,egyik szebb, mint a másik,telve élettapasztalattal és mély igazságokkal, Sok-sok akcse hulldogál az ölébe és akárhányszor megcsörren a sok pénz között egy-egy ezüst piaszter. Igy megy ez nap-nap után. Az aggastyánnak meg van már a törzsközönsége , amelyik el nem mulasztaná egy napot,hogy a gyönyörű történeteket meghallgassa. Abu Taleb,egy gazdag kereskedő is meg-megáll,akármennyi is a dolga. Inkább elszalaszt egy jónak Ígérkező üzletet. Szépséges leányának, Zoraidának, a Ha jna.lcsillagnak már annyit mesélt az öreg mesemondóról,hogy unszolására ablakot vágatott a magas falba, melyen keresztül aztán ő is naponta hallgatta a csodálatos történeteket.Az ablak ugyan gondosan el volt takarva nehéz damaszkuszi selyemmel,de kíváncsiságból néha-néha kidugta szép fejét.hogy az öreg mesemondót jobban hallhassa, vagy jobban láthassa. Az aggastyán egyszer észrevette«a kandikáló fejecskét.Szentül állandóan figyelte az elfüggönyözött ablakót,melyen át gyakrabban elmélyedhetett Kelet legbübájosabb szempárjába. . Egyik nap kora délutánján,mielőtt szokásos mesemondását megkezdte voIna,halkan megkopogtatta Abu Taleb házinak ajtaját,. Tudta,hogy a házigazda íincs^otthon,hiszen látta elmenni. Csintalan szemű rabnő - Zoraida kedvenc szolgálója - nyitott ajtót. Bevezette a hárembe,ahova eddig atyján kivül más férfi nem tehette be a lábát. Az öreg elővette minden ékesszólását,csodálatosnál csodálatosabb meséket mesélt a jótékony Pésikről, a gonosz dzsinnekrői,meg mindenrő1,ami bámulatba ejt kicsit és nagyot. A kertben virágzott az illatos datolya,a levegő telvu volt varázslattal, virágillattal,csoda-e,hogy Zoraida elkábult a soha nem hallott dolgoktól? Egyik látogatásból másik lett és az agg_mesemondó gyakori látogatója lett a háremnek. Mindig olyankor,araikor Abu Taleb nem volt otthon, Abu Taleb egyszer véletlenül épen akkor toppant be leányé szobájába, amikor az öreg mesemondó Zoraida lábánál ült. Először megdöbbent az idegen férfi láttán,de látva leánya rajongását a mesékért,hallgatólag beleegyezését adta a különben tilos látogatásokhoz. Zoraida hizelegve simogatta atyja arcát. -Nem is hinnéd,mi mindent tud ez az öreg,Mindenre tud mesét mondani. Még soha életemben nem hallottam ily érdekes és bámulatos dolgokat!.., Abu Taleb jóakaratúan bólintott a fejével. -Jól van,édes lányom, szórakozz és tanulj Még titokban örült is,hogy egyetlen leánykája milyen hasznosan és kellemesen tölti el idejét és nem foglalkozik mindenféle haszontalan dolgokTelt.mult az idő.Ha fiz,a mesemondó látogatása olyan megszokott lett,hogy már fel sem tünt Abu Talebnek. Ha tudta,hogy ott van az öreg és volt ra ideje,bement ő is a hárembe,meghallgatott egy-egy mesét és ment megint a dolgára. . «.
