Hetikiadás, 1929. január-december

1929-11-19 / 46 [1515]

Gazdasági "ellehetetlenülés. " Irta: Gáspárdy Elemér országgyűlési képviselő. Kerestem ennél a lehetetlen szónál joboat,szebbet,magyarosabbat,de hirtelenében, nem találtam. Azt hiszem azonban a mai lehetetlen állapotok közepette ennek a lehetetlen szónak a használata is jogosalt. iáit értek én gazdasági ellehetetlenülés alatt: - Értem a termelésnek .különösen pedig a mezőgazdasági termelésnek kátyúba jutását,azt,amikor a gazda vértizzadva dolgozik és még sem találja meg számitását.Ellehetet lenülés tehát nem más,mint a termelés haszonhajtásának megszűnése,improduktivitása . A mezőgazdasági termelésnek ez a rettenetes helyzete önként magával hozza a többi produktiv osztályok helyzetének megnehezülését ,de magával hozza az ezeknek a javaknak közvetitésóvel foglalkozó kereskedelemnek végzetes leromlását is. Hosszasabban nem is érdemes foglalkozni ennek bizonyitásával. Bizonyitott tényként vehetjük,hogy a kereskedelem jelenleg a legnagyobb nehézségekkel küzködik,aminek eredménye hovatobább ennek az osztálynak leromlása lesz. Most már ismerve a bajok eredő okát,az a kérdés,lehet-e és mi módon lehet segiteni abbén a tekintetben,hogy a termelésnek eztaz ellehetetlenülés! állapotát megszüntetve az iparnak és a kereskedelemnek is visszaadjuk azt a poziciót,amelyeit ezek a rétegek méltán kiérdemeltek. Rendkivül nehéz azonban erre a kérdésre igy futólagosan megadni a választ. De kétségtelen,hogy vannak eszközök és módozatok,amelyeknek alkalmazásában a termelő-és kereskedőosztályok segítségére és megmentésére lehet sietni. Felfogásom szerint - és ez áll az egész gazdasági életre - elsősorban az volna a teendő,hogy mindezeknek a produktiv osztályoknak részére olyan kedvező 1 ':gkört teremtsünk,amelyben valamennyien egyformán tudnak boldogulni. Általánosságban azt értem az alatt,hogy az erdő minden egyes fájtra gondot kell forditanunk,hogy megfelelően terebélyesedni tudjanak, de nem szabad egyes fákat kivételes,gyengéd elbánásban részesíteni. A kérdést egyébként igen nehéz konkretizálni. Tudjuk jól, hogy manapság a törvényhozásnak és a kormánynak két dolgot kell megoldania. Az első feladat,hogy ezzel az elcsépelt szóval éljek,a magángazdaság szanálása s a termelésnek az ellehetetlenülés állapotából való kiemelése,a második pedig az államháztartásnak olyan mértékben való redukálása, amely a mai gazdásági viszonyoknak megfelel. Ugy az előbbi,mint az utóbbi kérdésben igenis,jelentkeznek módozatok a megoldásra,de csak ugy,ha a dolgoknak mélyére nézve gyökeresen kiirtunk minden egyéni érdeket s ugy dolgozunk, hogy munkánk az áliam minden társadalmi rétegére előnyös legyen. E tekintetben egyrészt törvényhozási intézkedések, más részt kormányzati intézkedések lehetősége van kezükben. Az az érvelés,hogy a mai gazdasági helyzet európai, SÖOÍ világjelenség,nem elégithet ki snnkit.mert ez nem biztosit több kenyeret az országnak. Az a meggyőződésem,hogy ha máshol összedől is minden,nekünk meg kell állni helyünket a jelen viszonyok között is,bizva egy szobb.jobb és boldogabb jövőben. A tejtermelés növekedése. Az ország tejtermelése az utóbbi években észrevehetően növekedett.Része van ebben annak a körülménynek is,hogy a tarifapolitika megkönynyitette a legnagyobb fogyasztópiaora,a fővárosba való tejszállitást.Az olcsóbb szállitási dijak mellett tavaly már közel 329.000 liter tej érkezett a fővámosba és ennek a mennyiségnek majdnem a fele származott a fővárostól 150 kilóméterre nagyobb távolságból. Igy a fővárostól távolabb eső gazdaságoknak is kifizetődik a tejtermelés. Az ország hozzávetőleges tejtermelését évenként 1.4 milliárd literre becsülik. Ulö