Hetikiadás, 1929. január-december

1929-10-29 / 43 [1515]

Halottak. - Az életerős fiatalság mindig a halált juttatja eszembe mondta az egyik régi görög iró— mert arra gondolok,hogy milyen kár lesz,ha máról-holnapra elpusztul valamennyi. Ennek a mély érte Imii megállapításnak szomorú valóságát a háborúban éreztük legjobban. Hosszú vonatokat láttunk, amint kigyózva bekanyarogtak a messzeségbe és a kerekek csattogását még akkor is túlharsogta a harcba induló fiatalság, lelkes éneke.Ugy néztek a halál szemébe,mintha lakodalomba mentek volna. Fajunk eleje,szine-virága verekedett a félvilággal és uj legendák keltek a régiek nyomén. Az életerős fiatalság örvendő énekébe azonban csakhamar belenyögött a sebesültek és haldoklók véres-verejtékes sóhajt asa,azután hétköznapi ruhánkká valt & komor fekete,a betevő szűkös falatot meg-megkeseritette az árvák és özvegyek pat? kzó könnye. A hadak utján pedig végeláthatatlan apró erdők nőttek. Kicsi halom,meg egy derékig érő fa,melyen nem virult ki a virág,nem pattant ki a rügy. Halott fák virrasztanak hosszú,kiigazodott sarokban az örökre elcsendesedett életerős fiatalság fölött. Zakatolt,dübörgött az emberpusztitó gépek pokoli agyafúrtsággal kieszelt serege,Csak ezek az apró erdők,a kitárt karra emlékeztető csonkok birodalma maradt csendes,háborítatlan. Az alvók álmát nem riasztgatta semmi .Nem juthat el hozzájuk kora elmúlásukat sirató zokogás,nem simogathatja gyengéden az árva,az özvegy és az öreg szülő remegő keze,még a halottak nagy közös ünnepén sem suhannak el köztük a fátyolos árnyékok,mert idegen földön,ellopott határban érte őket a pusztulás. Az elmúlás mindig mély barázdát vág az élői? 'leikén és sokkal hamarabb heged a seb,inkább csitul a fájdalom,ha látja,ha öntözheti a hantokon viruló virágot. A nagy magyar gyászban még ez sem adatott meg nekünk. Még mi,öreg katonák,akiknek fejét már bederezte a trianoni, élet,mi is kezdjük lassan-lassan elfelejteni,hogy kit hoíjhagytunk elyífö.1 ástuk a .sirt^peaig akkor - 10-15 áve - megnyire megjegyeztük a testvér,az apa,vagy a bajtárs disztelen sirjátl De annyian voltunk és olyan kevesen maradtunk - emlékezők! Nagy örökség szakadt ránk és mi tehetetlenül állunk előtte.. Kikezdték bennünket az évek,megkoptattak a lövészárkok és kavernák,rozsdamarta lett a szuronyunk és idegenek prédája a puskánk,meg az ágyunk. Üres tarisznya lötyög a váHűnkről,csak a lelkünkből csordul ki minduntalan a fájdalom.Bennünk az a tudat tartotta a lelket,azért rohantunk neki a szuroayok hegyének,azért tűrtük a poklok kínját,mert védelmeztük azt a magyar rögöt,melyben őseink pihennek ezer esztendeje. De elveszett az ősi rög,elorozták a lábunk alól,idegenek tapossák sírjainkat és mi nagy szégyenünkben^ belemarjuk az árvák szivébe azt az örökséget,hogy most már nem védeni,hanem visszaszerezni kell apáink jussát; Keserű örökség,gyötrelmes kálvária,nem tudjuk,! y a kicsi halmok és a derékig érő leveletlen fák erdejének visszaszerzése ujabb hosszú,kiigazodott sorokat barázdál az életerős fiatalság útjára. Bele kell törődnünk a kegyetlen magyar sorsba: halottak váltjuk meg a néma halottak regimentjeit,hogy lekopjon rólunk a gyászruha,kiapadjon a siratok könnye és a magyar sirok megbékélt nyugalmában zavartalanul sarjadhasson az uj magyar élet, A kereskedők a szab

ottárak bevezetését követelik. A fővárosi .ereskedelem körében mozgalom indult meg a szabott árak bevezetése érdekében. A kereskedelem többségének az a felfogása,hogy az alkudozás elfajulása rendkívül rossz hatással van nemcsak a kereskedelemre, hanem a fogyasztóra is. És mindkét félnek érdeke a szigorúan szabott árak betartása. A2 OMKE bizottságot küldött ki a szabott árak propagálásának az előkészítéséhez. Egyes szakmákban már megállapodáshoz közelitenek a tárgyalások.