Hetikiadás, 1929. január-december
1929-11-05 / 44 [1515]
Bajor művészek Budapesten. A mult esztendőben az egész müveit világ megünnepelte Dürer Albertnek,a magyar származású világhirü német festőművésznek 400 éves halála napját. A mi harmadára•szabdalt ós agyonsanyargatott országunk büszke öntudattal állt be a kegyeletes megemlékezők közé és a tudatlan világ fülébe belekiáltotta,hogy a meggyalázott magyar faj olyan értékeket is adott az emberiségnek,mint a gyulai Ajtóssy magyar családból Dürerré vált művész.Másfél esztendeje Nürnberg volt a Dürer-napok szinhelyo,ahova kiutazott a magyar szinészek,festők,irók és zenészek eleje,hogy idegenben is hirdesse a magyar tudás és művészet szépségét.A bajorok nagy szeretettel és megértéssel fogadták vendégeiket és olyan megkülönböztetett , figyelemmel bántak velük,hogy már akkor megérlelődött az aa gondolat, hogy a bajor művészek legjavát meg kell hivni hozzánk,mert csak igy hálálhatjuk meg nekik az irányunkban tanusitott kedves szívességet. November 9-tol 14-ig látogatnak el Budapestre a nürnbergiek, akik labdarugóikat már elsején elküldték,hogy összemérjék tudásukit a magyarokéval. A derék bajor futballisták nem váltották ugyan be a hozzájuk fűzött nürnbergi reményeket /7:1 arányban szenvedtek vereséget/,de valamennyien elrak^dtatással nyilatkoznak a N fogadtatásról. Mintha régi kedves ismerősök közé jöttünk volna - mondta az egyik f aki bizonyára csak ösztönösen érezte,hogy az ő nemzete és a magyarság között már évezredes a barátság,hiszen a hatalmas szabad város nem egyszer húzott ujjat magával a német-római császárral is,amikor polgárainak érdeke ellenkezett a világot meghóditani akaró birodaloméval. Csak a magyar-török időre hivatkozunk, amikor Nürnberg nem törődött a német-török háborúk - végeszakadatlan sorával,hanem kereskedőit épen ugy elküldte ekhós szekéren a Duna-Tisza.^ vidékére,mintha a legbiztosabb barátság fűzte volna össze a osászár ós a. szultán országait. Ausztria gyilkos háborút viselt Rákóczi Eerenooel,a nürnbergiek mégis kijárták Bécsben,hogy magyar gulyákat váséroIhassanak éhező fiaiknak. Ezt megelőzően pedig hosszú évszázadokig ott tanultak Münchenben és Nürnbergben azok a magyar diákok,akik a tudományok legmagasabb fokát akarták elérni. Sok-sok kedves emléket őriznek a magyar-bajor barátságról a régi krónikák,melyek olyan szépen el tudják mondani,hogyan fogadták az egykori pogány magyarok az ő szépséges királylányukat magyar királynévá, Szent István feleségévé. Az arany lapok meg most tizenöt éve Íródtak, amikor kitört a világháború. Emlékezzünk csakl Ahol a legszélesebb rendet vágta a halál kaszája,amiről azt mondták,hogy emberi ..erő, szív és táborság kevés hozzá,oda bajorokat és magyarokat .vittek. Ahány nagy kézi tusa volt,ahány acél- és betonvár állta a hadak útját,mindenütt ennek a két országnak a fiai pusztultak és győztek. Ha majdan kései unokánk olvassák a nagy világégés száraz krónikáit és eljutnak ezekhez az eseményekhez,megcsóválják a fejüket,hogy hát mégis csak furcsa; a gépek,rádió ós gázok viaskodásából épen ezt kellett megörökíteni,ezt a mesét megőrizni? Mert meseszerűen hangzik majd a bajor és ' r .yarvér ilyen hősi hullása. És igy keletkeznek az uj legencák. Most nyugosznak a gyilkoló szerszámok. A modernnek hazudott világ látszólag békés eszközökkel dolgozik,valóságos szembekötösdi folyik a népek színpadán,sohasem tudjuk,kiben mi lakozik. Ilyen időkben csak a régi közös mult, az együtt hullatott vér, az egy krónikából származott legenda varázsereje fűzi össze a lelkekét.Ezért volt nagy jelentősége a magyar művészek nürnbergi kirándulásának és ezért kell örülnünk a bajorok budapesti látogatásának is. A vámgabona ára. A malmok által november havában természetben megkeresett gabonának az általános forgalmiadó alapjául szolgáló átlagos árát métermázsánként a következőkép állapították meg: buza 21,rozs /kétszeres/16 ,ái»pa 18,tengeri 17,zab 13,köles 11,tatárka 18,ocsu /konkoly/ 10 pengő. • _
