Hetikiadás, 1929. január-december
1929-10-15 / 41 [1515]
Becsületbeli adósság. Mindén emberi életnek aeg vannak a maga adottságai • rendeltetés szerű céljai. Minden emberi élet eredetét és fejlődési menetét épen ezek az előttünk ismeretlen adottságok és célok befolyásolják. Sok küzdelem és végtelen sok küzködés aligha válik érthetővé az emberiség legnagyobb részének szemében, sőt nagyon sokszor maga a törtóhalmi események gócpontjában álló közéleti szereplő sem tudja megmondani,mi vezette életének fonalán végig tevákenységét.Ha megkérdik tőle,mit,miért cselekedett, a nyugodt lelkiismeret hangján válaszolja: "Igy tettem,mert nem cselekéibe ttem másként." - Annak a tüneményes pályafutásnak,amelyet a : ' nemzet nagy pátriárkája,Apponyi Albert ga?6f befutott,amig a függetlenségi törekvések ellaa*. küzdő kancellár fiából a nemzeti párt ellenzéki harcainak vezérévé és most az egész világ közvéleménye előtt a magyar nemzet igazságának elismerten nagy hirnevü és félelmetes szónoki erővel rendelkező szószólójává vált,végtelen nagyok a távlatai és ez a szinte történeti arányokat öltő pályafutás Magyarország legujabbkori történetével szövődik össze. Ki hitte volna,hogy mikor évtizedeken át meddőnek látszó ellenzéki politikát követ,tulajdonképen milyen messzire vezető uton haladt, melynek végső állomása a trianoni gyászos békemű ke púinak döngetéae és lerombolás! lesz. Ki hitte volna,hogy mikor ifjú lelkesedéssel egyenlő i buzgalommal végezte nagy nemzetközi és belpolitikai tanulmányait, egyenlő zseniális készséggel sajátitva el a .világnyelveket,ugyan ki gondolhatta el azt, hogy az évtizedes ellenzéki vezérség a nemzetközi tárgyaló asztalhoz fog elvezetni ,ahol a magyar nemzet történelmi igazságát kell majd a nagy ellenzéki vezérnek késő aggkorában megvédelmezni az ellenünk összefogott nemzetközi szövetkezettel szemben. Apponyi a párisi diplomáciai akadémáiában legutóbb tartott székfoglaló beszédében rámutatott arra,hogy becsületbeli adóssága azoknak a hatalmaknak, amelyek a békeszerződéseket diktálták azokkal a nemzetekkel szemben, amelyekre ezeket rékényszeritették, a fegyverkezés általános csökkentése és ily módon a Magyarországot sújtó legbántóbb és legmegalázóbb egyenlőtlenség megszüntetése. Ezenkívül még rámutatott arra, hogy a jóvátétel kérdésének egy napon el kell tűnnie s vele együtt a pénzügyi ellenőrzésnek, amely sérti állami szuverenitásunkat. Különösen aktuális most a keleti jóvátételi tárgyalásokkal kapcsolatosan Apponyinak az a határozott megállapítása,mely nem talált ellentmondásra a jelen volt diplomaták sorában,hogy lehetetlen Magyarországtól jóvátételeket kisajtolni azok után a katasztrofális gazdasági erő veszteségek után, amelyeket a trianoni szerződés rámért, apponyi végül annak a reményének adott kifejezést,hogy a normális józan ész előreláthatólag mindjobban kiszoritja helyéből a még ki nem aludt háborús mentalitást és a kivételes uralom el fog tűnni.Gigászi arányokat öltött beszédében akkor, amikor lehetetlennek nyilvánította azt,hogy a józan ész tronakodjék felismerni azt a szembeszökő igazságot, hogy nincs igazi béke, amig a nemzetközi jog nem egy forma, valamennyi civilizált nemzet számára,amig vahnak olyanok,akik hátrányosabb jogi helyzetben érzik magukat,olyan hely zetben,amelybe egyetlen nemzet,ha méltó a nemzet névre,nem tud belenyugodni anélkül,hogy éjjel-nappal no igyekeznék azt felberitani. Apponyi Albert gróf szavai örök aktualitást nyertek és biztosították a magyar nemzet elévülhetetlen háláját, egyszersmind a világ kulturális előrehaladásának zászlóvivőjeként megjelölté az általános igazságot,melynek győzelemre segitésével nemcsak nemzetének,hanem az egész világ müveit emberiségének fölérhet étlen szolgálatot végzett.
