Hetikiadás, 1929. január-december

1929-10-15 / 41 [1515]

Zoraida, a hajnalcsillag. A eredeti tárcája. Az ezüsthajú, világtalan mesemondó szünetet tartott ás mély "barázdákkal teleszántott homlokát lehajtotta ráncos kezére.A bájos odaliszkok,akik tágranyitott szemmel hallgatták az aggastyán elbeszélését,tapsolva táncolták körül az öreget. - Mesélj még, Baba Hasszán! - kérlelték. - Folytasd:,. Baba Hasszán, azt a mesét, melyet a múltkor elkezdték,de nem fejeztél be! - kérte Zoraida és habfehér kezével gyengéden megsimogatta az öreg összeszáradt kezét. Baba Hasszán lassan,fáradtan felemelte fejét.Szemét,melyből régen kialudt az értelem lángja, belemeresztette a semmibe. - Hogyan mondtad, gyermekem? - kérdezte. - Folytasd azt a'mesét, melyet a minap nem fejeztél be! - kérlelte újra. Az öreg szemlátomást felfigyelt a hangra,melynek hallatára fájdalmas mosolyra torzult az arca. - Hogy hivrak, gyermekem? - kérdezte halkan. - Zoraidának. ' - Zoraida!... - ismételte Baba Hasszán. - A Hajnalcsillag! .. .Nekem is olt egyszer egy kis lányom,azt is igy hivták.Régen volt!...Ma'már o sincs!. - Újra lehajtotta a fejét és előbbeni szótlanságába esett. ' ''. A eifra,selyemruhás háremhölgyek kíváncsian seregiették körül s várták a folytatást.Nem mertek szólni,úgyis tudták,hogy Baba Hasszán rövidesen beszélni kezd. A szünet ma tovább tartott,mint máskor.Végre lassan megszólalt az öreg. '- Zoraida! ... Tedd kis kezed'az enyémbe! ;. .Ma neked mesélek egy másik Zoraidáról,ki lelkemnek lelke,életemnek fénye volt:..Elszakították tőlem,mert ragyogott ,,mint a ramadáni égen a felkelő hajnalcsillag...Akkor még engem sem hivtak Baba Hasszánnak,hanem Hasszán el Junak, Hasszán,' a Hős volt a nevem... Akkor még az volt legnagyobb gondom,hogyan vághassak több rendet a barbár hitetlenek sorai között! . . .Nagy volt a hirem Anadoli berkeiben. Féltek tőlem a barbárok,mert tudták,hogy százszoros erővel sem birnak ellenem...A nagy urak ugy látogatták házamat,mint ahogy most én járok hozzájuk...Egy"napon eljött hozzám az anadoli kazi'aszkeri, a kormányzó, Izmail pasa;:; A név hallatára az odaliszkok meglepetten néztek össze.A meglepődésből Baba Hasszán semmit sem vehetett észre,hisz vak volt.Megszakítás nélkül folytatta: -...hogy ujabb támadást beszéljen meg velem a nyughatatlan barbárok ellen Hosszú ideig tartózkodott nálam.Zoraida megunta az egyedüllétet és gyermekes csacskasággal berontott hozzánk .'Egyenesen Izmail pasához futott és hat éves gyermekszájával tett neki szemrehányást: "-Te vagy az a bácsi^aki Hasszán babát oly hosszú időre élveszed tőlem?" - kérdezte.Izmail pasa tréfás ijedtséggel nézett a gyerekre,nagyot kacagott és nevető arccal felelt: "- Én vagyok az a gonosz bácsi!" "- Tudd meg,hogy nem szeretlek,mert Hasszán baba nélkül nagyon unalmas itt lenni!" "- Jöjj hozzám,ott sok,náladnál nagyobb lányka is Van,mind olyan szép, mint a paradicsomi hurik,köztük nem lesz olyan unalmas az életed!" - Zoraida bizalmatlanul tekintett a nagy úrra, aztán, kérdőleg nézett rám.Magam is nevettem a tapasztalatlan gyerek merész beszédén . és gyorsan el távolítottam. Amint kiment, Izmail pasa egy ideig komolyan, szótlanul bámult maga elé, aztán váratlan ajánlattal állt elő: "- Csodálatosan értelmes ez a gyerek! Egészen megkapott a beszédei... Amit az előbb tréfából ajánlóttam,most megismétlem komolyan: Add át nekem' Zoraidát,én felnevelem és, ha eljön az ideje, háremem úrnőjévé teszem!..." Baba Hasszán ökölbe szőritotta a kezét és lihegve lélekzett, ahogy felidézte az emlékezet lidérceit. - Első pillanatban nem is tudtam, mit válaszoljak erre az ajánlatra, anynyira felháboritott...Szerettem volna'a pasa arcába vágni öklömmel, de türtőztettem magam, hiszen hatalmas, nagy ur volt... "- Szó sem lehet róla! - 'feleltem neki 'büszkén. - Zoraida csak életem árán hagyhatja el ezt a házat!" - A pasa nem szólt semmit, ellenben furcsa tüz gyúlt ki a szemében. Zoraidát többé nem is emiitette. :.' "3>^f £-