Hetikiadás, 1929. január-december
1929-10-01 / 39 [1515]
A szem: namayx. A eredeti tárcáj a. Irta: Szilárd Róbert. ^Távolról elmúló égzengésként még folyton beszüremlett az ütközet zaja. Az oszmánok serege diadalmasan verte le a szabadságukat féltő arabok legújabb kiséri e te t. Minden fénynek meg van az árnya, minden diadalnak véres az ára...Mohammed szultán birodalma ebben az ütközetben vesztette el legragyogóbb kincsét, Medzsid pasát, a damaszkuszi válit... Sátora kerevetén feküdt. Vérzett mind az öt sebe. Lelke elszállóban volt Allah^hét^ege felé...Mellette térdel nemzetségének szemefénye, harmadik fia, Arszlán bég, akitol halála pillanatában sem tudott megválni. Egymásba kapcsolódik tekintetük, várva azt a pillanatot, melyben Izrafil arkangyal elvezeti a pasa elmúló lelkét a jutalmazás és büntetés örök Birája elé. . . - Az én percem elkövetkezett és beteljesedett rajtam a Kiznet...Nem hagy*: rád mást. mint becsületes nevet, melyet oldalamon vivtál ki magadnak... Arsz-' Ián!...Ne feledd soha e nevet s légy" nemzetednek, hitednek oroszlánja! . . • Sok kísértésnek leszel kitéve, hogy Megingassanak, de neked erősnek kell lenned, hogy győzedelmeskedj minden ármány felett... Arszlán bég nem felelt. Összeszorította fogát, meg kellett erősítenie lel két, ahogy atyja kivánta...Szive majd kicsordult a bánattól... A pasa viaszsárga kezét kinos nehezen nyakához emelte s nagy fáradtsággal leoldotta az őseitől örökölt hamaylt, reszkető kezével átnyújtotta fiának. - Ebben a kis könyvbonvan az élet és halál titka! . . suttogta elhalóan.Ha jól megy majd sorod, nyisd fel s minden szava boldogságodat fogja növelni.Ha szenvedés lesz osztályrészed, merülj el igazságaiba, minden szó fájdalmadat fogja enyhíteni s lelked könnyebb lesz a légbeszálló sóhajtásnál!..*, Arszlán bég elvette atyja elgyengült kezéből a szent könyvet, szivéhez, ajkához és homlokához érintette, majd lassú mozdulattal nyakába fűzte. Mielőtt azonban a hála első szava elhagyhatta volna ajkát, Ivíedzsid pasa sokat 'hányatott lelke Allah Ítélőszéke elé állt... Messze északon, sok-sok napi járásnyira Damaszkusztól, van egy ország, melyet az oszmanlik ugy hivnak: Üngürusz. Népe derék, lovagias és becsületes, da átok nehezedik rája, idegen átok... Ebbe az országba vetette a sors Arszlán béget. Sok szép napot ért^meg, harci dicsősége napról-napra gyarapodott, Katonái rajongással^emlegették, a budai béglerbég fiaként szerette, ellenfelei pedig megbecsülték benne a bátor és lovagias vitézt. Egy kisebb csetepaté alatt fogságba került. Többi fogolytársával együtt Csabi Ákos kapitány elé vezették. - Tudjátok, hogy hadi szokás szerint mindenetek, amitek van, az enyém! szólt a foglyokhoz. - Vegyetek el tőlük mindent és rakjátok eg^ r halomba. A kótyavetyénél majd mindannyian részesedtek a zsákmányból! A katonák nékítetek a védtelen raboknak, kikutatták őket s minden értékes nek látszó holmijukat elszedték. A tiszteket sem kímélték. Fogcsikorgatva tűrték a méltatlannak látszó fosztogatást. Mit tehettek ellene? Ez volt a hadi szokás és a kölcsönösségen alapult. Arszlán bég szívszorongva leste azt a pillanatot, amikor az őseitől örökölt hamaylt megtalálják. Önkéntelenül a nyakához kapott, hogy megvédje. Ez a mozdulat lett árulója. Az egyik vitéz odanyúlt, megérezte a bég ruhája alatt a kemény tárgyat, erélyesen a tépett kaftán alá csúsztatta kezét és letépte a vékony láncon függő kön^rvecskét. A bég arca eltorzult a lelki fájdalomtól. - Verjen meg Allah a dzsehenna tüzével! - mormogta. Csabi Ákos meghallotta a halk hangon mormolt átkot. - Miért átkozódol? - kérdezte. - Mint végbeli vitéznek ismerned kell a hadi törvényt, hogy mindened az enyém és még fondorlattal sem tarthatsz meg semmit, ha csak magaddal együtt meg nem váltod tőlem!... A bég nem felelt. Mit is felelhetett volna? Ki volt szolgáltatva kényrekegyre s ha Csabi Ákosnak ugy tetszik, minden további nélkül meg is öletheti.
