Hetikiadás, 1929. január-december

1929-10-01 / 39 [1515]

/:A szent hamayl. Folytatás.:/ - Nem értem, miért félted annyira ezt a kis értéktelen holmit? - folytatta a kapitány, megvetően nézve a könyvecskét. - Nem is értheted, hisz nem vagyunk egy'hiten. A kereszténvek nem ismerik a mi szent _könyveinket. . .Ezt a hamaylt a mi családunk fiai apáiktól örökölték, akinek^első őse Omár kalifától kapta...Ennek a könyvnek nagyobb az értéke,mint a legrégibb kardé, vagy a legnemesebb paripáé.. .Életemet adnám érte, hogyvisz szakaphassaml Csabi Ákos halkan füttyentett a meglepetéstől. Jobban^szemügyre vette a drága könyvet és figyelmesen lapozgatni kezdte. Minden lapján a Próféta egy-egy tanitása veit cifra arab betűkkel fölrajzolva.. A kapitány nem sokat értett meg belőle, de azt mindenesetre látta, hogy olyasmi került a kezébe, ^amivel újból megtöltheti alaposan kiürült kincstárát. - Ha oly nagy értéket tulajdonitasz neki, alkalma* adok rá, ho^y visszaszerezhesd. Ha zálogba lekötöd fogolytársaid életét és kezeskedsz rola, hogy visszajössz, szabadon eresztlek, mig a magad, társaid és könyved váltságdiját előteremted...Ka három hónap alatt nem hozol'háromezer aranyat, kivégeztetem a foglyokat s 'könyved enyém marad! . . . Arszlán bég esdeklően nézett fogolytársaira, akik némán bólintottak beleegyezésük: jeléül. A bég lehorgasztott fejjel indult útnak... Szulejmán pasa, a budai béglerbég, aki fiaként szerette Arszlánt, először heves szemrehányást'tett a bégnek, hogy cly kevéssé veit elővigyázatos, de utóbb megbékült. - A szent hamaylt vissza kell kapnod, akármilyen áldozat árán is! - jelen tette ki erélyesen. - Követet küldök Csabi Ákoshoz, adja vissza kön^rvedet könyvedet szép szerével. Ha nem, más eszközökhöz nyulunk!... A követtek mentek, jöttek, 'eredmény nélkül. Csabi hajthatatlan maradt. - Vagy meghozza a bég a háromezer aranyat, vagy enyém marad a hamayl és a rabok életüket vesztik! - üzente. Szulejmán pasa rosszalólag csóválta meg a fejét a konok visszautasítás hallatára. Másnap különféle álruhás kémek indultak útnak Buda várából. Céljuk felől senkit sem világosított fel a pasa. Napok multak el, mig egyenként visszaszállingóztak. Hogy mit végeztek, senki sem tudta meg, útjuk a legmélyebb titok maradt. ' Egy héttel utóbb, egy sötét, csillagtalan éjszakán, kisérteties némaságban rejtélyes útra indult egy osapat spáhi. Három napig voltak távol s amikor visszajöttek, előkelő foglyot hoztak magukkal: C3abi Ákost. Szulejmán pasa hosszú ideig nem bocsátotta maga elé, hanem a többi rab közé záratta. A büszke kapitány nagyon megtört a fogság alatt, de amikor végre a pasa magához rendelte, olyan felemelt fővel lépett elébe, mintha o volna az ur. . . ' Ha elolvastad volna Arszlán bég szent könyvét, - szólalt meg a pasa, nem látnád ma ennyire vigasztalannak helyzetedet. A hamayl rád nézve nem jelen tett mást, mint eszközt a meggazdagodáshoz, nem gondolva arra, hogy azt, aki* tői elvetted, a legkinzóbb lelki szomjúságra kárhoztattad!... - Jogom volt hozzá!...A foglyok élete és vagyona az enyém, mint ahogy tied most minden kincsem és én magam is. Kívánod életemet? Elveheted! ... Egyetlen panasz szó nélkül megyek a halálba!... - Mit ér nekem a halálod? Add vissza Arszlán bég és a foglyok szabadságát add vissza Arszlánnak a hamaylt és szabadon mehetsz, amerre látsz!... - Rabod vagyok, tehetsz velem, amit akarsz!...Küldj követet envéimhez^e gyűrűvel s szó nélkül megkapod, amit kivánsz!... Be;vigyázz magadra és vigyázzon Arszlán bég is magára!...Könnyű győzelmedet'drágán fizeted meg!, - Ne fenyegetőzz!...Megmondta a Próféta: Szemet szemért, életet életért! A minap neked kedvezett á 3£.r.% nejst nekünk. . .Ha a Kizmetben ugy van megirva, akkor legközelebb megint rád fog mosolyogni 'a szerencse csalfa hurija...Allah legyen veled és utaidon! . . . ^iT^'