Hetikiadás, 1929. január-december

1929-09-03 / 35 [1515]

/:A kisértethajó folytatása:/ ' - Szép volt? - kérdezte. - Gyönyörű! . ..Hét ördög 'laj(ptt "benne és akivel szóba állt, mindenki a rab ja lett. Ö csak játszott velük, mint a kis gyerek a rongybábujával és kacagott a szenvedésükön...Kértem, könyörögtem,legyen a párom,de ó állandóan kinevetett Mennél jobban nevetett, annál inkább vágyódtam utána:..Sem éjjelem,sem nappalom nem volt .gyötrődés-volt az életem.Nem birtam már'magammal, halállal fenyegettem meg,ha nem lesz az enyém...A béreseivel dobatott ki... ' - Az átkozott! - suttogta felháborodva a másik. - Ne átkozd, úgyis megveri az Isten,hogy annyi'bajt hozott sokakra... - Folytasd tovább! ... - Egy napon szomszédos birtokainkon vonult át a nádasdi kapitány egy kisebb csapattal éa éjszakára náluk szállt meg.A kapitány nyersmodoru,durváielkü ember volt s hogy.hogy nem,megtetszett e 1 eánynák.Másnap, amikor a csapat tovább vonult,utánuk szökött'és beállt hozzájuk markotányosnak...Amikor ezt megtudtam,nem volt nyugtoméi elcsaptam én is katonának, épen a nádasdi kapitányhoz, hogy mindig Judit közelében lehessek...Arról ne beszéljünk,hogy mennyi megaláz tatáson és megpróbáltatáson mentem át.;. Éles harangjelzés szakította félbea beszélgetést.A felváltás ideje jött. A pihent sorok nyögve, a láncok siralmas nyikorgása között feküdtek rá az ever zore és rákezdtek egyhangú dalukra,mellyel embertelen munkájukat kisérték. A két összebarátkozott gályarab lehajtott fejjel próbált pihenni,do egyikük sem tudott elaludni...Felriasztották a szunnyadó kísérteteket s eZek nem hagyták óket nyugodni..;'* - A te helyedben'más csapathoz kéredzkedtem volna... • - Nem lehetett. Nem tudtam volna otthagyni Juditot;:,Egyik este betévedt a táborba egy dudás; Nagy vigasságot csaptunk és táncra kerekedtünk.A kapitány felszólította Juditot, járjon valamilyen nagyon szép táncot egymagában.Sok biz tatás nem kellett neki, eljárta Jezabel csábtáncát...A tábortűz lobogó'lángjai nak meseszerű megvilágításában olyannak tűnt fel, mintha Belzebub alattvalói szabadultak volna fel a földre...A kapitány villogó szemmel kisérte Judit minden mozdulatát, aztán egy lépessél mellette termett ,magához szőritotta és uosszu, kéjes csókot váltottak... Nem tudta folytatni, annyira erőt vett rajta az emlékezés fájdalma... Murát ostorcsapása ehhez'képes csak szelid simogatás... - ...A csók láttára elöntötte agyamat a vér, elvesztettem józanságomat, Odaugrottam a kapitányhoz,elrántottam Judit melldl, felkaptam egy heverő kardot es teljes erőmmel feléje sújtottam.. .Az egész tábor rémült ordítását túlharsogta a kapitány halálordítása. ..Egy pillanattal később száz kéz nyúlt utánam, de ozt már nem vártam meg;. .'Menekültem. .. A'másik résztvevőéi bólintott fejével. - Megértelek! - Merre mentem, nem tudom, hajtott a bűntudat. Rohantam erdőkön, hegyeken völgyeken át s egyszerre a törököf kezébe kerültem. Fogoly lettem, vittek Stambuloa.. .Nem akartam áttérni török hitre, ideláncoltak ehhez a padhoz... Meddig birom. nem^tudom, de remélem,^ hogy Isten hamarosan megelégeli eddigi szenvedéseméi;. . .Bár már'jönne a jótékony halál!... Leszállt'áZ éj s a fekete égről millió szem "pislogott le ^rájuk.. .^A kísértetgálya lassan, egyenletesen haladt ismeretlen, titokzatos célja felé...