Hetikiadás, 1929. január-december
1929-09-03 / 35 [1515]
A HAZUG MOSOLY. Van igazi, szívből jövő, őszinte, jókedvű, nem tettetett is, de most nem erről van szó. A mai kor'mosolya általában'nem őszinte, hanem hazug. Ha két ember találkozik az utoán és minden érdeklődés nélkül, választ sőm várva megkérdi egymást: Hogy van? - mosolyognak egymásra, mintha a legjobb barátok volnának. Mosolyuk azt mondja: Mennyire örülök, hogy láthatom, szivem örömtől repes, hogy ilyen jó szinben találom! - 'De hogy belül mit'gondolnak egymásról, az más lapra tartozik. A legenyhébb talán ez: Vigyen el az ördög! Mosolyog ma mindenki. Minden ember kedvesnek, vonzónak, elragadónak szeretne mutatkoznl-embertársa előtt. Egyik talán'talán azért, hogy simpathiát keltsen a másikban s ezáltal'az ó révén valamilyen előnyhöz jusson, a másik pedig azért mosolyog, mert ez neki jó üzlet. • • Miért mosolyog a kereskedő a'betévedő vevőre? Talán'rokonszenves előtte az a lompos,^félrotaposott sarkú senki? Szó sincs róla! Le akarja kenyerezni a mosolyával, hogy azt a kis pénzecskéjét ne a konkurrensnél költse el, hanem nála és máskor is ide jöjjön vásárolni, hisz itt mosolyogva, barátságosan fogadták. Hányszor olvashatjuk,^hogy elegánsan felöltözött hölgy,legmegigézőbb mosolyával az ajkán,lép he a legelőkelőbb ékszerüzletbe, amelynek tulajdonosa egy idősebb ur. A hölgy kacéran forgolódik az üzletben 'obbra-balra, mindenfelé megcsillogtatja legbájosabb mosolyát. A fönök 'ur olvadozni kezd. Minden ambiciója abban merül ki, hogy az előkelő hölgy előtt minél ellenállhatatlanabbnak tűnjék fel, elébe rakja kéretlenül is üzlete legféltettebb kincseit s mire a vevő eltávozott, rémülten veszi észre, hogy drága ékszerek,, a legszebb drágakövek eltűntek. A rendőri nyomozás t rendszerint megállapítja, hogy a bájosan mosolygó, előkelő hölgy nem más, mint a legveszedelmesebb nemzetközi kalandornő,' akinek elfogatására legalább hét ország rendőrségét mozgósították. Vájjon őszinte-e a diplomaták mosolya? Mialatt' szemtől-szembe állva, agyba-főbe dicsérik egymást, mosolyogva bókolnák és üres frázisokat puffcgatnak a levegőbe békéről, 'megértésről, azalatt titokban mindkét^fél kovácsolja a f agyvoreíict,? mellekkel majd tönkreteszik a jó szomszédi viszonyt és megölik a békét. A hazug mosolynak talán ez a legveszedelmesebb fajtája, 'mert általa nem egy-két ember károsodik, hanem nyomában nemzedékek, sokszor egész nemzetek pusztulnak el. Van ennél sokkal szelídebb hazugság is a mosolygásban: amikor ezzel zavarát akarja valaki leplezni, vagy azt szeretné mutatni, hogy a legkritikusabb helyzetben is tud uralkodni önmagán. Lehet, hogy lelke felkorbácsolt tengerként háborog és feldúlt belsőjét egy jól alkalmazott ökölcsapással meg tudná nyugtatni, de mosolyog, mert a benne dulc vihart nem szabad észrevehetővé tenni. Nehéz dolog és nagy akaraterő kell hozzá, mosolyogni akkor, amikor tulajdonképen sirni kellene. A japán mosolyog'akkor is, ha legkedvesebb gyermekének haláláról értesül. Miért? Mert mosolyognia 'kell,/ ha a szive szakad is meg, mert erre tanította a tradíció, az ősök példája és a japáni ethika. Akárhogy elemezzük is, végeredményében ez a mosoly is hazug, akármennyi hősiesség van is benne. '
