Hetikiadás, 1929. január-december

1929-01-08 / 1 [1515]

JL • a z.. . je.nu.e,i- o. •/ uiuaii. Az álmüvolt emberekA legvisszat-.szitó Db embertípusok egyike az álmüveltségü ember .-Vagy az az ember»akire valamikor rákentek ugyan valami intellektust, de ez az idők folyamán lekopott. Az ilyen ember rendesen a múltból rá"Gesiá±t frazologiával tudja elhitetni a rossz emborismerőkkel,hogy ő mennyire müveit ember. Ezek a "müveitek" elhencegnek olyan kvalitásokkal,amelyekkel egyáltalában nem rendelkeznek. Erdemeket vitatnak magukn .k,amelyek teljesen hiányoznak belőlük. Elismerés volna azt mondani,hogy ők a műveltség karikatúrái , mert ezzel a megállapítással be kellene ismerni legalább azt,hogy valamikor igazán müveitek voltak. Egyszerűen szégyenfoltjai a műveltségiogalomnak. És a baj az,hogy a rendesen kevésöoé ravasz embereket s persze a jóhiszemű embereket még inkább ezek az álmüvoltség bajnokok meg tudják téveszteni. El tudják velük hitetni,hogy a tudás megtestesítői« El tudják velük hitetni,hogy még a mellényzsebükben is műveltséget hordanak.El tudják velük hitetni,hogy tartalom ás értelem él bennük,holott az egész csak bluff. Emlékszünk egy esetre: ilagyar ország egyik vidéki városában lakott,helyesebben tanitott a legkiválóbb magyar költők egyike. Harminc éves korában is csak még helyettes tanár volt. Az igazgatónak nem tudott udvarolni.A felsőbb hatóságok kegyeit nem tudta keresni.Kizárólag arra az elvre próbálta felópiteni életét,hogy tehetséget - igazán nagy tehetsegét becsületesen követi s a szerint szolgálja a közt.Ugyanebben az irodában tanitott egy hétrétgörnyedő tanár is.Szintén verselt. Helyesebben: csak verselt. Amig a kö-ltfí a végtelent éreztette költészetével s mint helyettes tanárnak kellett nyavalyás fizetés mellett vergődnie ebben a vidéki városban, addig a "rendes" tanár ur verselt /ostoba és bombasztikus verseket irt/ az igazgató kegyeit birta s a város "intelligens" polgársága megállapítottá ró la,hogy ő - a költő és ő a-tanár. S az igazi költőt s az igazi tanárt mellőzték. Lám,ez tipikus példája annak,hogy a közönség judiciumában mennyire felszínes s mennyire nem veszi észre az igazi értéket s mennyire hajlandó értékelni az álértéket. Ez a "verselő" tanár a költészet szélhámosa volt.Lehet,hogy mint ember soha nem csapott be serkit,ám bizonyos,hogy tisztességtelen dolog volt a részéről egyáltalán verselésre merészkedni olyan embsr jelenlétében, aki valóban istenadta költő volt. És igy van ez az élet egyéb megnyilatkozásaiban is.feltétlenül szomorú jelenség, de ezen egyelőre nem lehet változtatni. >»z egyetlen módja a változtatásnak az volna,hogy ha általában a komoly műveltség mélyebb gyökeret verne az emberi lelkekben. Ettől azonban még messze tartunk. majd elérkezünk odáig /miért ne álmodozzunk// akker az á Imiivé ltok teljesen le fogják járatni magukat s igazán nem lesz 'alkalmuk olyan értelemmel és olyan érdemekkel hivalkodni,amely messzebb esik tőlük,mint az az bizonyos .-lakó attól a bizonyos Jeruzsálemtől. Igaz, •- s ez talán az egyetlen elégtétele a valóban müveit embereknek - hogy akiben nincs kellő kultúra,ha hazudja is,még sem lesz kulturált ember.Szóval,aki saját magát és másokat műveltséggel amit, az a legzseniálisabb biuffal Sem tudja pótolni azt,ami hiányzik belőle, A vámgabona ára. A malmok által természetben megkeresett gabonának az általános forgalmi adó alapjául szolgáló átlagos árát a következőkép állapították meg: buza 24,rozs /kétszeres/ El,árpa 26,tengeri 27,zab 24,köles 25,tatárka 22,ocsu /konkoly/ 19 pengő.. ^