Hetikiadás, 1929. január-december

1929-03-26 / 12 [1515]

Furcsa végrendeletek. WMAW«'*^«' >' K szekció Nem ismeretlen a müveit ^ozönség előtt Jean Paul "Flegeljahre'J cimü müvének az a része,amely egy végrendeletnek a kihirdetését mutatja b« a nagy irő sajátos kesernyés humorával. A végrendelkező vén különc volt akit senki sem szeretette Végrendeletében mér most mgy intézkedett,hogy **z kapja meg egész vagyonát 5 aki az első könnyet ejti érte.Jó félórába korült amig az egybegyűltek egyikének sikerült egy krokodiluskönnyet kisajtolnia. Az ilyen furcsa végrendelet nemcsak a költők fantáziájában él, a valóságban sokkal nagyobb számban fordul elő,semmint az ember gondolná. Nemrég halt meg Maus,a hollandiai kakaokirály,aki az unokahugá­nak azzal a feltétellel hagyott 100.000 márkát örökségül,hogy az év négy hó­napjában Hollandiában éljen és azalatt az idő alatt hollandiai nemzeti vise­letben járjon. Mr.Sigori egy gazdag indiai bankár,végrendeletében 400.000 dollár alapítványt tett menedékhelyek felállítására,amelyekben szegény vándorok ingyen hálhassanak meg. Ez még magában véve nem volt különös dolog, noha a végrendelkező humanitásának szokatlanul nagy mértékéről tanúskodnak.' a végrendelet azt a feltételt is előírja,hogy ezekben a menedékhelyekben a poloskákat ne csak tűrjék r hanom direkte tenyésszék is. Annak tehát,aki ezekben a menhelyekben meg akar húzódni.meg kell fogadnia,hogy egyetlen poloskát sem fog kiirtani. Ennek fejében minden vándor,aki ott meghál,ezt nemcsak ingyen teheti,hanem még azonkívül két dollárt is kap. Ez a poloska iránt való jóindu­lat azt sejtfceti,hogy az elhalt bankár életében annyi példányát irtotta ki ennek a kellemetlen állatfajtának,hogy az örök nyugalmát kellett volna féltenie, ha vétkeit jóvá nem teszi ezzel az alapítvánnyal. Így belga temetőben egy . orosz nyugszik,aki ugy végrendelke­zett,hogy a szolgája mindennap a brüsszeli Le Soir egy példányát tegye sírjá­ra. A szolga ameadig csak élt,híven teljesítette gazdája parancsát. Talán a legfurcsább végrendeletek egyike egy öreg kisasszonyé, aki életében őrülten félt a tetszhaláltól és az elevenen való eltemettetéstől. Egész vagyont tűzött ki alapítványul annak,aki magára vállalja,hogy halála után huszonnégy óta hosszat, folyton csiklandozni fogja* A szobalánya érdemelte ki hűségesen ezt a hagyatékot. . . Theiluson Fater manchesteri kereskedő félmilliót kitevő vagyonával ugy rendeiekezett,hogy gyerekei,unokái és dédunokái semmit sem kaphatnak- vagyonából,hanem az addig felgyülemlett egész összeget a legutolsó utódja örököseinek fizessék ki c Nem. kell külön megemlíteni, hogy ezt a furcsa végrendeletet az örökösölc mind megtámadták»Minthogy azonban a végrendelet alaki kellékei teljesen megfeleltek a törvényesség követelményeinek,a biróság kény­telen volt érvényesnek kijelentenie Mikor bekövetkezett az az eset,hogy a legutolsó leszármazottja is meghalt és a végrendeletnek érvényt kellett szerez­ni, akkor '.ra a hagyaték megnőtt 18 millió dolláraa. Magának a parlamentnek is közbe kellett lépni,hogy az ilyen furcsaságok a jövőben elkerültessenek.Külön törvényt hoztak,amely "Theiluson Act" néven még ma is érvényben van. Minthogy azonban a törvénynek nem adhattak visszaható erőt, a végrendelet jogerőé maradt. Müiler mészárosmester,aki Németországból vándorolt ki Chicagó­ba, halála előtt az egyik bankban egy dollárt helyezett el betétként,amelyről végrendeletében ugy intézkedett } hogy a kamatokat ötszáz éven át csapják hozzá a tökéhez és hogy 2427, évben a kamatos kamattal a megszaporodott összeget az akkor életben lévő férfi leszármazottjai fizessék ki. Ki is számították, hogy a mondott időre milyen összegre fog majd felszaporodni az egy dollár. Három millió dollárra. Hazeitine W. György,aki gazdag amerikai különc volt,perek légió­ját idézte fel a furcsaságával,hogy végrendeletét egy női szoknya szélére irta fel. Hazeitine ugyanis,araikor haldokló állapotban feküdt a los angelesi kórházban,egy szoknyát kért,amelyre ráírta végrendeletét. Ennek a kórháznak és az egyik nővérnek egyenkint tízezer dollárt hagyott,mig a többi vagyonát,amely félmillió dollár volt,egy unokahugára hagyta. Ezt a furcsa végrendeletet meg­támadták azok,akik a gazdag különc egy korábbi végrendelete révén pénzhez jutottak volna. Az ügyvédje,a keresztény szüzek egyesülete,az egyetem és más nyilvános intézmények voltak a korábbi végrendeletben megnevezett örökösök, akik azzal támadták meg a későbbi végrendeletet,hogy a végrendelkezés idején Ml ' /Folyt.köv./

Next

/
Oldalképek
Tartalom