Hetikiadás, 1929. január-december
1929-03-19 / 11 [1515]
ü pénzimádó folytatása. ORSZÁGOM*-™^*"* Kszekcio -Mit csinál j.Mc,hogy higyjól nekem?-kérdezte most már nevetve az öreg. -Most már igen,hogy nevetsz,már hiszok neked. -Hogy hivnak?- kérdezte az öreg. ..-Engem Pistukának.Hát téged? -Bevetni fogszl...Engem is Pistának hivnak. -Ilyen öreg "bácsit?- csodálkozott a gyermek. -Persze!Mikor ilyen kis fiúcska voltam,mint te,' engem is Pistukának hivtak,később Pista lett aa t s ma már- István vagyok. -Oh!ha én nagy leszek,akkor engem is Istvánnak fognak hivni? -Valószinülcg* -Nem biztos?- miért felölsz nekem igy? .-Mert nem tudom biztosan. A nagy diskurzusra kijön a gyerek édes anyja :u: ,hogy megnézze leivel beszélget a kicsinye... Par szóval megmagvarázfca az örcg,hogy mi-rt áll itt B hogyan elegyedeflfc diskurzusba a gyerekkel... Miután az cső is esni kezd. i,:?.z asszony udvari,..can betessékeli az öreget. Megmutogat neki mindent. Büszkén mondja, hogy amijük van, azt az ura két keze munkájával szerezte. AZ öreg csak néz... a lelke megtelik fájó irigységgel... Irigyelte ezektől az egyszerű emberektől ezt a virágos, meleg otthont s a gyereket, öh milyen szivosen megvenné ezt^a kis házat, igy amint van, asszonyostól, gyerekestől.-... Milyen jó lenne ide menekülni a lclkiismeretfurdalás elől. -Bácsi! - szólalt meg újból a kis Pistuka, mar megint szomorú vagy... - Dehogy is vagyok szomorú! - erősködik az i öreg, do az áruló könnyei végig peregnek az arcán. - Bácsika ne sirjl mesélek neked valami szépet. Szereted a meséket? Ugye te is nagyapó vagy? Azt mondják, hogy a nagyapók sok szép mc sé m t tudnak... Milyen kár, hogy a miénk soha sem jön ide... pedig anyukával minden este imádkozunk, hogy az Istaike vezérelje őt ide hozzánk.... - Miért nem jön cl a tc nagyapód? - Nagyon^messze van tőlünk... - Nagyapó haragszik, nagyapó non szetcUJ'bennünket, - magyarázta az asszony a gyerek helyett. A gyerek hirtelen odaszalad a dolgozószoba ajtajához, kinyitja. - iíézd bácsi, az a nagy kép ott, apuka Íróasztala fölött, az a mi nagyapukánk. Kovácsy felkiált, csaknem élettelenül esik vissza a helyére. - Uram Isten!... Hát lehetséges ez? A fiamnál vagyok.... A fiamnál..... Az asszony is fölismeri most már az öreget, csak ugy repes a.boldogságtól... Az órára néz, lesi, hogy hány percet kell még várnia, hogy az ura hazajöjjön.... végre!.... végre nyílik kapuajto... repül a párja elé, megvinni a jó hirt.... A kis Pistuka addig felmászik az Öreg Ölébe s kedveskedve mondja neki: : % - Drága j oNaagyapó, csakhogy megjöttél, már oly regen várunk rád 1 .... \ , Minden keserűségük beleveszett ebbe az egyetlen ölelésbe.... Megtisztulva, megbékélve, boldogan tokintettek ogynás szenébe, mig mögöttük a boldogság könnyűjét hullatta az asszony.
