Hetikiadás, 1929. január-december
1929-03-19 / 11 [1515]
w Csipkerózsa . - eredeti tárcája. Irta: Gőcsi Máté. A délafrikai angol gyarmatokon, Johannisburg városában élt tizenaégy évvel ezelőtt bizonyos George Saith bányatulajdonos és vállalkozó. Ez a, Saith nemcsak vagyonáról volt hires, hanem egyetlen leányáról is, a gyölyörü Miss Clara Smlthről, "ki minden bizonnyal a legszebb és legkedvesebb gyémánt volt az öreg bányamilliomos gyűjteményében. Nohát Miss Clara még csak tizenhat éves volt, mikor kitört a nagy láboru, mely gyorsun, mint a pestis harapódzott el az egész világon. Természetesen Natalban is fegyver alá került a legtávolibb vidékeken lakó farmer Ls, s a német-angol gyarmathatáron megindult a nagy európai vérfolyó egyik patakja. A nagy kikötővárosok forgalma lassanként megszűnt, hajó ha inlult, katonát vitt, s ha érkezett katonát hozott. Akik elmentek azok épen, sgészségesen mentek el, akik jöttek azok jöttek csonkán és betegen. Egyre bőbben mentek s egyre kevesebben jöttek vissza. A német buváfhajók résen illtak, s megtörtént, hogy a Durbanból elindult csapattestek meg se látták 30ha Angliát. Miss Clara Smith fiatal életébe nagy változást hozott a háború, a tennisz partik, francia társalgó délutánok és a bálok lassanként elmaradtak. London nem szállitott már uj labdákat a tenniszpályát felverte a gyom, i kertészt elvitték katonának, s a jókedvő fiupajtások kitudja valahol 3hampiégne-nél verekednek. A bálokat temetések némitották el, mindennap c&ttó, három. És ha akadt volna is magafajta lánynak való szórakozás, attó]_ is 3lment lassanként a kedve. Ha társaság jött össze, nem folyt egyébről szó, nint a háborúról. Hogy Auvergenél visszaszorítottuk a németeket, hogy X kapitány, vagy Y hadnagy - micsoda golfpartner volt és a legjobb fiu a világon - Montpelliérénél, vagy az Argonneokban elesett. Hogy ettől, vagy attól nár öt hete nem jött egy levél. Miss Clara próbálta magét beleélni a megváltozott viszonyokba, ílment és vállalta az ápolónői tisztet a johannisburgi szürke korházban. Dartotta a sebesültek elvékonyodott lábát, mig az orvos gipszbe tette, beídta a kanál orvosságot a maláriásnak, pontosan mikor a tizenkettesre ércezett a nagymutató, felolvasott az üdülőknek, tiszta huzatot tett a bevégezett ágyra. Sz a foglalkozás azonban igen rövid idő alatt túlságosan kezes lett ahhoz, hogy életcélnak tekintse és túlságosan sok ahhoz, hogy az Ldőt töltse vele egy fiatal leány. ) Már unottan és kötelességszerűen végezte dolgait, mikor egyszer )sak bekövetkezett az, aminek természetszerűen be kellett következnie. A korház kerti délutánt rendezett a háborúban elesettek özvegyeiíek és árváinak felsegélyezésére és miss Clara, éppúgy mint a többi önkéntesek, egyik bazárban árulta a cherryt és a szendvicset. Egy barátnője jött irra egy fiatal tiszt társaságában, aki erősen támaszkodott a botjára és leg meg pihent já r ás közben. - Nini Clara, épen kapóra jön hogy találkozunk. Hadd mutassam be íeked Mgrand kapitányt, aki holnaptól kezdve átmegy a te osztályodra üdülőíek. Kapitány ur, ezennel hivatalosan átadóin önt utódomnak miss Clara Smithíek, p én legkedvosebb barátnőmnek. Viselje *magát jobean az ő keze alatt és íe hazudozzék neki is állandó lázmentességet. Clara, ezennel hivatalosan itadom neked M 0 rand kapitányt, az én legkiállhatatlanabb betegemet. Viseld Tondját neki, ne hogy mialatt a lába meggyógyul, a szivének támadjon valami >aja. Ugy. Tehát ezzel átvetted. A nyugtát majd kiállitjuk róla. En a torábJiakért semmi felelősséget nem vállalok, de mégegyszer megengedem önnek, logy kezetösókoljon, azért a végtelen türelemért, amivel orvosság, doktor ís pihenés elleni lázadozásait végigszenvedtem. Most pedig itt is hagyom int uj parancsnokánál, mert engem kétezer levelezőlap és tizezer cigaretta rár ery hasonló bazárban. 1 I A
