Hetikiadás, 1929. január-december
1929-01-08 / 1 [1515]
• ~ • v "— — » ^1/ , Attila Paris vá r osában. K Érdekes könyv jelent meg legutóbb Parisban Marcel Brion történetire tollából "Attila élete" oimmel, a Vie des Ilommes Iiluötres sorozatában. Pár hét alatt nyolcadik kiadását érte meg s a kritika feltűnő rokonszenvvel fogadta. síinket magyarokat közelebbről is érdekel a könyv,mert tul azon,,, hogy briliiánsul megirutt életrajz és korrajz,de amellett az első olyan irás nyugati iró tollából,mely Attila legendás alakját.az Isten ostorát, .aki az európai köztudatban ugy él,mint a legbátrabb barbár,mint az Antikrisztus, aki azért jjtt a, távoli Keletről,hogy egy elemi csapás kárhozatavai legyen fenyitő eszköze a megtorló égi igazságszolgáltatásnak,valós és e • fogulatlan megvilágításba helyezi. Attilában az összes nyugati krónikák a történelem legvisszataszitóbb jelenségét látták és nemzetségét,a hunokat félvad emberi hordáknak, amelyek elöntötték a civilizáció termékeny síkjait. Azóta egy másik nyugati nép képzeletében a hun egyet jelent a vanddllal, a kultúra esküdt ellenségével. Annál örvendetesebb tehát,hogy manapság,mikor annyi propaganda is csak nehezen képes megértetni s Nyugat előtt a magyar igazságot,a magyar pszichét,hogy most Brion ur is revizió alá vette az Attiláról táplált közhiedelmet és alakjában nem a brutális mongol fenevad,hanem a népvándorláskorabeli óriási méretű államférfiéit mutatja. Ez az Attila valóban egy világirodalom álmát "hordozza.De világbirodalmát nem fegyverrel akarja megszervezni,hanem diplomáciával* Brion Attilája egyenesen gyűlöli a háborút,mert ismeri és fel tudja mérni csapásait, de elkerülne oot lennek tartja és ezért folyton számol vele. Attila ifjúságát a ravennai udvarban tölti és ott ismerkedik meg a haldokló római világ sajátosságaival. 4int gyermek, találkozik Aetiussal.az akkori világ egy másik páratlan katonai figurájával. Ketten két világ hordozói,s mindkettő vakon hisz kiküldetésének igazságában. íáindketten arra készülődnek, hogy majd egyszer egy rettentő csatában leszámolnak egymással,aui be is kö- • vetkezik 451-ben a hires catalaunumi ütközetben. "A sorsnak végzetes iróniája - írja Brion - hogy egyik a másik ellen harcolt,mikor pedig e két embernek agymást szeretniük és egymással egyesülniök kellett volna." A sivatag nomád népének és a márványpaloták népének ütközete/ tudjuk.eldöntetlen marad,sőt Attila Róma falai alól is elvonul anélkül, 1 hogy bosszút venne. Brion szerint Attila nem zért volt kegyet len,mert ez neki alaptermészete volt,hanem mert nagy nemzeti álmának megvalósítása feltételezte a kegyetlenséget. A kinai faltól kezdve egészen GeIlidig Attila egységes jogara alá helyezte a sok önálló törzsre szóródott hun nemzetet és véghez vitte a csodát: a fegyelmezettség érvébe szoritotta Ázsiát,amelyek idegeiből épen a fegyelem hiányzott a leginkább. Bá.uv. latos szervező képességgel és kulturérzékkel birt, s fapalotájában,szokásaiban,egész uralkodói stilusában a nagyvonalú államfér fiút mutatta. Egy hires és francia festő' által festett kép függ a Loevreben: "Attila en marche sur laris"cimen,amely Attilát seregeinek élén fakengyelbe dugott mezitlábbal, s eléggé nüen nem reprodukálható vad cigányfejjel ábrázolja. Ezt a nyugati jólértesültséget Tesz hivatva kellőképen reparálni Brion könyve,ha ugyan feltételezhető,hogy Nyugat akar is joboan értesülve lenni.
