Hetikiadás, 1928. január-július
1928-07-31 / 31 [1513]
/Az idők sodrában folytatása./ A történelem halad, az idők kereke forog és Isten malmai lassan, de biztosan- őrölnek. Ugylátszik Bécs, melyhez annyi magyar átok fűződött valaha, most már meg van őrölve. Ám tegyenek a bécsiek azt, amit akarnak, de ómig a véget nem érő nagy magyar Alföldön magyar vér lüktet az erekben, addig senki se merészeljen arra gondolni - bármiiyen hatalom áll is a hátamögött - hogy a tőlünk hitványán elorzótt és kapzsi mohósággal minden emberi méltóságot megszégyenitő módon birtokba keritett ^yugatma 0 yarországi területeket tőlünk véglegesen elszakíthassák és magukkal vihessék zsákmányul a- nagy német birodalomba* • Nem azért küzdöttünk együtt t nem azért szenvedtük át együtt a világháború rémségeit, hogy a végén, még szövetségeseink is ellenségeink táborába állva osztozkodjanak a leigázott Magyarország véres tetemén. Vagy ha ezt mégis megtennék, akkor megüzenjük nekik, hogy megelevenedhetnek még a macbethi borzalmak és nem jöhet majd álom a szemükre, hanem mindig látniok kell majd lelki szemeikkel megcsonkított áldozatuk véres tetemét. Mi is ráeszmélhetünk még arra, hogy ez J hát a jutalma annak a hűséges és becsületes kitartásnak, amöllyel szövetségesünk odalán megvivtuk élethalál harcunkat és könnyen eljöhet még az ideje annak, mikor nagyon is fontos lehet az, hogy miképen vélekedik a magyar nemzet volt szövetségeseiről. A magyar nemzet az idők sodrában továbbra is teljesiti történelmi hivatását, sziklaszilárdan grtállva marad a Balkán kapujában és - bár ostoba és bárgyú elgondolással leszerelték és lefegyverezték, eljöhet még hamarosan ideje annak, hogy az európai népek osztatlan figyel-me ismét feléje fordul. A balkáni népek vásári zűrzavarával szemben az egyetlen megbízható szilárd pont az ezer^éves hivatását nyugodt megfontoltsággal és acélos elszántsággal teljesitő magyar nemzet, amelyre nyogodtan bizhatja rá ismét Kelet kapujának védelmét a nyugati művelődés. Ha ennek ideje elérkezik, akkor majd nagyot nézhetnek á kisantant ma még ugyancsak hetvenkedő urai és.nagyon sajnálatos csalódás volna az, ha Benes, Titulescu és Korosec napjának letűnésével együtt "elhalványulna régi szövetségesünk iránt érzett barátságunk viszfénye is. Reméljük és bizunk abban, hogy a jobb belátás még felülkerekedik és már eleve lemond a nagy német birodalom arról a szándékáról, hogW rátegye kezét Szent István koronájának földjére és igy sikerül majd eloszlatni az elénk vetődő sötét képet. A magyar hemzet, melynek évezredes küzdelem jutott osztályrészül, most is, mint mindig szilárd elhatározással állja me 6 helyét, ahov- a sors rendelte, miközben nyilt és bátor tekintettel mereven figyeli és varja a jövőt. » — »
