Hetikiadás, 1928. január-július

1928-07-24 / 30 [1513]

Schubert emlékezete. Ausztriában nagy ünnepségek vanna^nemcsak az osztrák főváros­ban,hanem általában a nagyobb osztrák váró sokban.Schubertnek a nagy dal­költőnek hódolnak, aki 131 esztendővel ezelőtt született és 100 eszten­dővel ezelőtt halt meg. Kevés olyan dalköltöja volt az emberiségnek,mint Schubert.Rö­vid élete ellenére hatszáz kompoziciót hagyott az emberiségre.Amellett figyelembe veendő,hogy nyomoréletet élt s bizony kortársai nem becsül­ték meg annyira,mint ahogy kétségtelenül megérdemelte volna. Most ünneplik. Ezer énekes az otthona előtt Schubert " Az éj " cimü hires kom­pozícióját adja elő,s többszer főre rugó zenekar szerenádját. Amellett a diákok ezrei Schubert korabeli ruhákban vonulnak fel. Tagadhatatlan,hogy a programra igazánjá stilusos.. Miért is van az,hogy a legértékesebb,"a legeredetibb alkotói az emberiségnek nem kapjak neg - a legtöbb esetben - azt az elismerést a kortársaktól,amelyre csakugyan rászolgáltak. Ugyan miért van ez ? Minden bizonnyal azért,mert a tömegek,sőt az úgynevezett hivatás sos kritikusok sem képesek arra,hogy azonnal észrevegyék azt,ami az al­kotóban eredeti. Igaz ugyan,hogy vunnak eredeti géniuszok, akik könnyen érthetők meg.Ilyen volt Schubert is ,Mel_«ódiagazdagsága ggyáltalán nem mondott ellent a természetes ritmusnak,amelyet a dal esetében elvárnak. S ennek ellenére,mégis nyomorogni, szűkölködni hagyták kor­társai .Ugyanazok a kortársak,akik alkalmasint épp ugy nagyra voltak a politikusaikkal,a mindenféle közéleti tényezőkkel,'mint ahogy ma nagyra vannak velük. Talán a nevelésen múlik ennek a problémának a megoldása. Azaz: Az átlagembernek olyan nevelést kellene adni,amely a kul­túra, a művészet helyesebb megbecsülésére/í. és megérzésére vezet.Persze magára a megértésre nem lehet megtanitani az embereket.De el lehet vezetni őket árasa az útra, amely a megértés felé vezet,Meg kell őket győzni arról, hogy az érzés korántsem szentimentalizmus,s hogy az a gondolat,amely ér­deknélküli ,tulajdonkép :n sokkal értékesebb annál a " gondolat "-nál, amely kizárólag a számitásra,a kalkulálásra van felépítve. Meg kell őket győzni arról,hogy nem csak az' úgynevezett " prak­tikus"ember számit eDben az életben,hanem igenis, nagyon nagy a jelen­tősége az álmodozóknak, a költőknek,a müvésznjk,a dalszerzőnek,általá­ban mindazoknak,akik az élet szürkeségét és borzalmasságát a szépség varázslatos erejével csökkentik. Ha majd ez a tudat átmegy a közvélemény gondolkozásába,akkor alkalmasint sokkal kevesebb lesz az olyan alkotó zseni,aki a magány, vagy hogy világosaobak és pontosabbak legyünk, a nyomor utjain fog ha­ladni. Mert akkor az emberiség lelkiismerete nem fogja megtűrni,hogy a zsenik, ilyen mellőzött,ilyen nyomoréletet éljenek. Mert akkor az emberiség szégyenkezni fog afelett,hogy ilyen állapotok egyáltalán valamikor lehetségesek voltak. Mert abban az esetben nyilvánvalóvá válik,hogy az emberiségnek hálából is f>eg keli becsülni anyagilag és erkölcsileg azokat,akik. való­ban teremtő munkát végeznek. Egyelőre ezektől a kívánatos időktől,sajnos, még messze tar­tunk.De nem ártott minderre utalni a Schubert emlékünneppel kapcsolatban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom