Hetikiadás, 1928. január-július
1928-06-12 / 24 [1513]
/Reklámtörténeti kiállítás Parisban,folyt,/ / Hiszen a sport is,mely ma akkora szerepet játszik mindennapi életünkben,ezelőtt még csak ötven évvel is ismeretlen fogalom volt Franciaországban, Az üzleti élet és a vállalkozó kedv, a reklám eme két legfontosabb propagálója azonban minden korban virágzótt,bárminő változásokon mentek légyen át erkölcsök ós szokások. Példa erre egy kaliforniai aranybányatársaság plakátja. Ez a vállalat a mult század első éveiben nemcsak tőzsdejátékra,hanem kivándorlásra csábította a hiszékeny lelkeket. Egy részvény csekély 10 frankba került és az aranyláztól hajtott kalandoroknak egy 409 tonnás vitorláshajó a "Guilleaumf, Teli" állott rendelkezésükre. A bankok és váltóházak általában nem hirdettek vagy 200 évvel ezelőtt. A bankároknak f ugy látszik ,az volt a feIfogásűk,hogy a hirdetések aláássák a bizalmat. Az uzsorások hirdettek,nevükét azonban gondosan titkolták és csak cimüket adták a hitelre szorulók tudomásaira. Ez-ek a pénzkölcsönzők, egyes plakátok tanúsága szerint, egy speciális, ma már megszűnt üzletággal is foglalkoztak. Ha valakit besoroztak katonának s az illető szivesebben.maradt család.ia körében,mint csapott fel a Lajosok dicső seregébe,ugy helyettest állütathatott. A bankárok ősei gondoskodtak ezeknek a helyetteseknek kifürkészéséröl és közvetítéséről,ami bizonyára szép mellékjövedelmet jelentett számukra. Sajnos, a plakát nem árulja el,hogy e S,y ilyen helyettesítés mibe került. De lehet, hogy ez az üzletág hivatalosan épplyan tilos volt,mint ma a lakásért fizetett lelépés,vagy a köztársasági kitüntetésekért bezsebelt honorárium* "Tempóra mutantur". • fv Rekord a regényírásban. Mint ahogy ez a mai világban rendjén is van, ilyen rekordról is beszélhetünk. S e rekord megeteremtője E.Wallace,a hírneves anjgol regényíró .aki már rég tul van azpn,hogy gyorsírással,vagy gépen fogalmazza regényéit, ö már egyenesen diktafonba mondja be"irásmüveit", még pefli^ olyan biztonsággal fogalmazva,hogy soha egyetlen szavát sem kell utólag kijavítania.De nem javíthatná ki regényeit,már csak azért sem,mert 7/allace napi ti-16 órát diktálván karszékében, vagy pamlagon,kényelmesen hanyattdölve, szemét a félhomályos szobában lehunyva és teljesen átadva magát a fogalmazás zavartalan munkájának,átlag•egyetlen napon annyit "alkot",uogy azt öt-hat óra alatt is alig lehetne figyelmesen elolvasni,már pedig ennyi napi regényolvasástól még egy bivaly is felfordulna. , Más szóval E.Wallace többet ír,mint amennyit el Dirna olvasni. Nincs olyan ember a világon,atoi minden elmondott szavára képes volna visszaemlékezni,mihezképest V/allace ur is egészen újként és érthető érdeklődéssel olvashatná nagymennyiségű regényeit,feltéve,hogy az olvasást egyáltalán megengedhetné magának. Mert ő erre nem ér rá,se kedve,se érkezése, annyit kell írnia. Mindazonáltal a regényírás mai rekordját még sem ő tartja,holott,aki nála többre képes,az már csal. Van Amerikában több nagyüzemi valóságos regénygyár, aránylag jól fizetett, de kevésbbé ismert "kigondolóval",akik ötletes meséket gondolnak ki a tizszer,húszszor akkora számú "kidolgozó-"nak. Ezek a kidolgozók körülbelül ügyes tollú mesteremberek, akik a kapott mesét és egyéb utasítást kellemesen folyó stílusban megírják. A kigondoló néha három-négy regényt is "megtervez" naponta. Közöttük- bizonyos J.H.a legtermékenyebbek közé tartozik,aki annyira elrejtőzik a nyilvánosság elől,hogy még a nevét is titokban tartja és sok közvetlen barátja, sőt állítólag még némely családtagja sem tud regényírói voltáról. & maga is irt régebben teljesen kidolgozott regény eket, de ezek nem sikerültek. Viszont azokat, amelyeket mások dolgoznak ki helyette, önmaga nem szereti és csak bosszankodva tudja olvasni,azért rendszerint nem is olvassa őket.Ugy tesz,mint a kakuk: mással költeti ki a tojásait. Állítólag rettentően utalja a mesterségét. M e g lehet érteni szegényt.
