Hetikiadás, 1928. január-július
1928-03-27 / 13 [1513]
Hoti kiadás . 14. sz. / 1928 április 3. Lx oldal. A kinai színjátszás. Kina, a legrégibb kai tar a országa, sajátságosképen még aránylag rövid ideje, hogy nyilvános szinelőadásckat ismer. 1750 körül teremtette meg ^ong-Hai, a Mingdinasztiábél való második császár, az első nyilvános színházat Pekingben, A kinai szinház alacsony, jelentéktelen épület, amelynek oldalfalaihoz mindenféle putrik simulnak. A bejárat fölött azok a bizonyos kinai tarka lampionok csüngenek. Bent sürü, fojtó levéső és nagyon erős emberszag. Vastartókba ékelt gyertyák adnak pislogó világitást és kell pár perc, mig megszokja^az ember a félhomályt. Akkor aztán láthat a, hogy a szinház, mint egyébként minden este, zsúfolva van hallgatósággal, amely ájtatos figyelemmel kiséri a darabot és mordul rákiált az idegenre, aki kíváncsiskodik: "Szinhájssban nem szabad kérdezősködnöd!" Nincs függöny, se proszcenium, se diszlet. AZ, amit Európában földszinti nézőtérnek neveznek, egy szinten van a színpaddal, Oda ingyen lehet bejutni, fizetni csak a három páholysor és a karzatok látogatói tartoznak belépődijat. Zajongva, kiáltozva, szitkozódva, kacarászva tolong férfi,^ n 0; gyerek a tejárat körül, amely nagyon keskeny. Az egész nagy lármával, áe azért teljes rendben és gyorsan bonyolódik le. A "jobbfajta" fcinait nem kell hatóságilag figyelmeztetni, hogy a belépődijat megszámlálva készen tartsa, meg szoka azt tenni magától.is, Egyébként a fizetség óraszámra szol, ami érthető, mert van kinai darab, ami.három hétig is elhúzódik. • A színpad hátterében oltár magasodik, amelyen a azinházjlátogátéi mindenféle áldozataikat helyezik el. A nézőtér zsúfolt. A* női karzat a selyeakeszkenők és ruhák élénk kék, sárga ? zöld és arany szineiben ragyog. Éles megjegyzések röpködne^:, a szük sorok közt cukrász kigyózik; a nézőtér egy sarkában postahivatal is van, amit erősen frekventálnak. Eredetileg Minden darab történelmi tárgyú volt, - a vérbeli kinai csak saját országát, történetét ismeri .- ós ezért volt, ho»?y a császárt és az udvart oly gyakran szerepeltették' a színpadon. Később Kinában is vagy hétfajta szindarab fejlődött ki. A Fu^ Cseng megfelel a mi történelmi szouorujátékánknak, a Fui-t?oobl a drámainak, az Oi-Yue platonikus szerelmi.játékot hoz szinre, s Tai-Mong az udvar dolgait példázza, a Kang-Koi a lovugdrapákat, a Yuang-Urmg az ártatlánl üldözöttek keserves szenvedéseiről szol, a Po-yeijgben pedig diadalmaskodik az igazság és az érdem, A három utübbi drufriai műfajból ismerhetni meg legpbbon azokat'az erkölcsi és poétikus motívumokat, amik a kínai életet átszövik. A kinai színjátszásnak és darboknak a drámai bonyodalom egyszerű és gyakran mégis igen szellemesen elgondolt módja és a jól kidomborodó jellenzés az erősségei. Lebilincselő szinbeszédeket persze ne keresőink bennök. Hiszen a színészeknek többnyire csak a-Htichwortjaik vannak meg és a dialógus lefolytatása egészen a saját belátMra van bizwa. A sugő a nézők számára láthatatlanul a színpadon "dolgozik". Uj daraboknál, vagy amiket csak kevésszer adtak még, gya&oriak a nézeteltérések a darab menetére vonatkozólag, amiket a sugo a szövegkönyv segitségül vételével nyílt színen oszlat el. A kinai szerző igen nagy személyzettel dolgozik: egész hadseregek, fejedelmek, államférfiak es tábornokok felvonulása cikázik a színpadon végig, nert hiszen az egyik ajtón be-, a másikon már kilépnek. Egyik pillanatban a fejedelem audienciát ad, a következőben serege mar véres harcb&x bonyolódott /Folytatását lásd az ötödik oldalon./
