Hetikiadás, 1928. január-július

1928-03-20 / 12 [1513]

Haladás a népbiztosi tus felé

t . , . iü j írtul Hömonnay T

i

vadar kormány főtanácsosi órsát ggulj képviselet. A népjóléti kormány a közel jövőben olyan törvényjavaslatot terjjszt a törvényhozás' elé, amely kiinduló pontja/ tételes bizonysága lesz a kormányzat ama elhatározásának; amely Magyarországon is mielőbb tető alá oh.j t ja juttatni a néobiz cositás eszméjét* A beterjesztendő jav- slat ugyanis a dolgozók egy részének rokkantság, vagy öregség esetén történő segélyezéséről szól és ezzel hazánkban az ipari és kereskedelmi alkalmazottakról immár gondoskodás fog történni betegség, baleset, rokkantság és öregség esetére. Amennyiben a munk-hiány esetére szóló biztosítás is rendezést fog nyerni., az ipari munkásság biztosítási ügyének legteljesebb kiépítettségéről számolhatunk Sajnos hazánkban még hosszú ut vezet addig, amig a népbiztcsitas megvalósíthatásóhoz elérkezhetünk. A betegség és baleset esetére szóló kötelező biztosítás, Valamint az öregség és aggkor esetére szóló gondozás ugyanis csupán az ip-ri ós kereskedelmi alkalmazottakra vonatkozik, ellenben a mezőgazdasági munkások és cselédek biztositasanuk ügye sajnos a valóságban teljesen rendezetlennek tekinthető. Fokozza ennek a helyzetnek antigsociális voltát még az a körülmeny is, hogy lényegileg Semjiivel sem indokolható a mezőgazdasági munkásság elhanyagoltsága. Nem hisszük, aogy objektív vizsgalat esetén bárki is olyan eredményre juthasson, mely. szerint magyarországi mezőgazdasági termelés a biztosituss..l járó terhek viselésére képtelen voln.* Jól tudjuk, ho

0

y az ipar és kereskedelem nehezebb helyzetben van a m«jzőgazdaságga 1 szemben akkor> -..mikor versenyképességét biztosítani törekszik. Jól eső megelégedéssel kell konstatálnunk tehát, hogy az ipar és kereskedelem körében az összes érdekeltek megértéssel fogadjak a kormány legújabb javaslatát. Belátjuk, hogy a szociális haladás terén megállásnak helye nem lehet. Korántsem ak .rjuk ezzel azt mondani* hogy a fejlődés szükségszerű határok közé ne szoríttassák ós hogy a fejlődés üteme nélkülözhesse az ószszerüseget, ámde a határok, korlátok csak akkor bizonyulhatnak helyesnek, h. azok tárgyilagos megállapításon nyugodnak. Az objektív aggályok közé kell sorolni az ipari ós kereske^ deImi érdekeltségeknek azt az érvelését, hogy az öregségi és rokkantsági biztosítás bevezetése esetében a teherviselésben az államnak is számottevő szerepet kell vállalni . Az erre irányuló kívánságot az állam jelenlegi pénzügyi helyzetével számoló legkomolyabb bírálat is jogosultnak kell, ho

e

v elismerje. Ha azt látjuk, hogy e biztosítási ágazat fenntartásával jaré költségekhez minden álla i, ahol e biztosítás már bevezetést nyert, tekintélyes arányban hozzájárul, ugy nekünk is fel kell hívni a kormány* z..t figyelmét arra, hogy a szociális h -1 *dás parancsoló követelményei írjak elő azt, hogy az állami organizmus ereje a karitatív gondozásban is domináló szerepet vállaljon. Végtelen nehéz hozzászólnunk e kérdéshez, mert az illetékesek Dizaxma e cikk íróját is a takarékossági bizottságba delegálta. Sokan " tálán ellentétet latnak állásfoglalásunkban akkor, amikor összeegyeztethetőnek tartjuk a takarékosság eszméjének istápolásat az öregségi és ' rokkantsági biztositasi ág.zathoz történő állami hozzájárulás hirdetésével. Nézetünk szerint -zonb.n az ellentét csak látszólagos, Igenis a legtakarékosabb gazdálkodásról lehet szó, ha a uunkaban megrokk-.nt, ' v

;fey öregsége miatt onnan kirekedt egyének segélyezését intézzük, mert e biztosítási agaZ..t a takarékosság eszméjének a legindokoltabb és legéletbevagébo célok érdekében történő intézményesítését jelenti. ,/felyt. köv./