Hetikiadás, 1927. július-december
1927-08-30 / 35 [1512]
üuionos aivütnoportj Leggyakrabban tapasztalati tényeken át jut az ember az igazság közelébe. Ez a közelség többnyire nem tartozik a kellemesebb fajta dolgok közé. A naphoz szokás hasonlítani, amivel egyúttal utalás történik a hőség kibírhatatlan voltára is, amellyel a főfényforráshoz való túlságos köze l'ség együtt^ ár ni szokott. A sétány széksorai között szines embertömeg járkál. A székokon, amelyeknek hosszú sora az enyhülést kereső, fürdőző jómód hangulatát adja a gazdasági mérséklés sorvasztó karjaiban nyaraló városnak, szintén szines embertömeg üldögélt, á pavillónban zenekor játszott, Jjpnayü elképzelni, mindez a kellék elsősorban az ambiciózusan fényűző, de itthonmáradásra kényszerült asszonyi vágyain;,t ringatta kellemes hangulatba. Ebben az órában az árnyas sétányon való ritmikus ide-oda mozgás, vagy a székeken végzett kecses lábtorna majdnem azt jelentette itt is, mint szokta hires nagy fürdőhelyeken. Egy fiatal hölgy középfajta fehér kutyát vitt a hóna alatt. Székeken ülő két idős hölgy - mielőtt még a lényeg felvételének xjáÖáx nehéz munkáját magamban elvégezhettem volna - már nyilvánította: - Ki kellene verni a kezéből! A szigorral ejtett szavak láthatólag erkölcsi Ítélet vékony és finom selyempapirjaban repültek a kérdéses hölgy utan. Felébredt figyelemmé L fogadtam egy ujabb felszisszenést, egy ujabban érkező másik hölgy j.yoman. - j^.^ van Q ^ ^g-^ szemérmetlen! No nézd a kis hercigetJ És kis idő elteltével még egy hasonló megjegyzés tanúsította a szabadon ítélkező jóizlés jelenlétét. A három Meset," amely számsz erülgg is elég volt az empiria eredményievezetó munkájához s ahhoz a meggyőződéshez , hogy nem csupán kivételesen egyedülálló esettel van dolguk, ott sétált föl s alá, egyre emelkedő érdeklődés között, kisérve csodálkozó pillantások, gúnyos megjegyzések, a két tiszteletreméltó idős hölgy lesújtó kritikája által, de kétségtelenül a kivánt eredménynek, a feltűnésnek, a különbözésnek és még valaminek a birtokában. A hölgjrck a hónuk alatt, kecsesen és szégyenkezés nélkül kis kutyákat vittek. A z egyiké fehér kiskutya volt, piros selyemszalaggal a nyakában, a másiké barna kiskutya kodveshangu ezüstcsengőkkel felszerelt övvo- a nyakában, a harmadiké ismét fehérszőrű, de göndör, selymes szorzottéi és fitosabb orral. Úgyszólván kisebb növésű juhász kutyának volt" nevezh ető, a h ölgy hóna alatt. Néha kedvesen meglóbálták őket tulajdonosaik, (arouí_löz \gyengédenJ érintették, láthatóan becézésben részesítették őke t. Aai nem lett volna olyan.nagy csuda. A nagy csuda azonban abban állott, hogy a kutyák nem voltak élő, rendes és szabályosan élő kiskutyák, hanem kitömött, azaz gyermeki játékszert képező kiskutyák. Ami nem lett volna olyan szörnyű csuda, ha a hölgyek korhatára alul maiadt volna azon a vonalon, amelyen aluliak részére az ilyen játékkutyákkal való bajlódás megokolt, indokolt, sőt szimpatikus szokott lenni. Az igen nagy csudát az képezte, hogy a hölgyek igazán és visszavonulhatatlaaul hölgyek voltak, az állapot minden külső és belső kellékével. Udvarlóik, sőt férjük oldalán mentek, vive hónuk alatt a csudát, a legújabbat, azaz a gyermeki-játékszer kiskutyát. A kutyák ki voltak tömve, s a hölgyek nem voltak hercigek. A kitömött kutyák a kézitáskákat helyeffesitették. Bennük volt a zsebkendő, a pénztárca, a púder, a rúzs és más hasonló.
