Hetikiadás, 1927. július-december

1927-09-13 / 37 [1512]

Jó színházat a vidéknek! CsLk az ö s szes érdekeltek összefogásával lehet megmenteni a válsá -.ka juTöTt~vidéki színtársulatukat.- Rákosi <Jenö, az illuszTt "­ris ir ó állandó színházak felállítását kivánja a vidéki nagyvaro sokban. ~ A magyar szinészet legnagyobbjai: Egressy, Tóth József, Gyones, Priollo Kornélia, Blaha Lujza,'Jászai Mari, akik mindannyian végigélték a vidéki színpadokkal járó hánykódtatásókat és kivették részüket a vándor­élet nyomoruságaiból, ma meglepetve és szomorúan látnák, hogy milyen tra­gikus összeomlás előtt áll a vidék szinikultúrája. Az o idejükben még ugya­nis, ha küzködésekkel volt is tele a vidéki szinész tarka élete, mégsem próbálták meg őket oly nagy mértékben a viszonyok, mint manapság, amikor az általános gazdasági válság és Trianon minden szörnyűsége igazán súlyos megpróbáltatások elé állitja nap-nap után Tháliának egyébként törhetetlen kitartásu vidéki napszámosait. Az ország megcsonkítása természetszerűleg maga után vonta a vidé­ki színtársulatok számának összezsugorodását, is, de 0 megmaradt harmincöt társulat sem tudott a beállott nehéz viszonyok folytán zöldágra vergődni, úgyhogy ma már mindössze tizennyolc társulat működik az országban. Sajnos azonban, ez a tizennyolc társulat is alig, hogy tengődik, miután sem a • kultusz kormány, sem az illető városok, sem pedig maga a közönség, a mind­annyiunkra egyformán sulyosodó anyagi bajok következtében nem pártfogol­hatja őket a megfelelő mértékben. Legutóbb is a szombathelyi társulat igaz­gatója jelentette be, hogy ha hamarosan pénzbeli segítséget nem kap, az ér­deklődés hiánya miatt kénytelen lesz társulatát szélnek ereszteni. Sőt o­lyan jelenségek sem ütötték fel ez ideig még a fejüket a vidéki színészek történetében, mint yz óbudai Kisfaludy Színház és az Újpesti Színház igaz­gatóinak esete. Előbbi ugyanis végső kétségbeesésében öngyilkosságot köve­tett el, az utóbbi pedig hyilt színen, a közönség előtt jelentette be, hogy végez magával, ha továbbra is elhanyagolják színházát. Miután a vidéki szinészet sanyarú helyzetén segíteni közérdek, hisz a magyar élet egy szerves darabjáról van szó, a vidéki színtársula­tok tagjai pedig nagyrészt a csonka hazában megmaradt magyarságnak érté­kes elemei, munkatársunk a vidéki szinészet sorsónak érdekében rövid an­kétet tartott azokkal a hivatott tényezőkkel, akiktől a vidéki szinészet jelene és jövője függ. Kertész Z. Róbert helyettes államtitkár, aki a napokban hallgatta meg a vidéki körútjáról megérkező -Sallay Géza dr,-uak a vidéki szinészet országos főfelügyelőjének beszámoló jelentésót, még mindig nem látja Vala­mi rózsásnak a helyzetet. - Bár a kultuszminisztérium minden módot megragad arra. , hogy a vidéki szinészet válságán enyhítsen legalább, ha már megszüntetni ugy sem tudja, mégis nehéz idők várnak még reá. Mi a pénzügyminiszter által rendel­kezésünkre bocsajtott összegű szubvenciót adjuk a társulatoknak, ezenkívül a lggnagyobbmérvű propagandát indítottuk meg. amellyel a vidéki városok vezetőségét igyekezünk rávenni arra, hogy odaadóan támogassák társulatukat és még sok mindenféleképen próbálkozunk. De alig hinném, hogy nagyobb ösz­szegü szubvenció nélkül eredményes mentőmunkálatot lehetne indítani. Pén­zünk pedig egyelőre nincs több, mint amennyit most adunk, úgyhogy egypár gyengébb társulatot aligha lesz lehetséges megmenteni a bukástól. áz. élet, átváltozott körülmények, amelyek a Csonkamagyarországon maradt harmincöt társulatból tizemiyolcat hagytak meg, ugy hiszem még egy-két társulattal végezni fognak könyörtelenül, anélkül-, hogy bélistát kellene közöttük csi­nálni. A feladatunk mindössze arra zsugorodik, tehát csak össz e, hogy meg­gátoljuk ezeknek a biztos bukásoknak a hirtelen, átmenet nélküli bekövet­keztet. Össze kell tehát fogni mindannyiunknak, akik a vidéki színészetért valamit • tehetünk. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom