Hetikiadás, 1927. július-december
1927-09-13 / 37 [1512]
Jó színházat a vidéknek! CsLk az ö s szes érdekeltek összefogásával lehet megmenteni a válsá -.ka juTöTt~vidéki színtársulatukat.- Rákosi <Jenö, az illuszTt "ris ir ó állandó színházak felállítását kivánja a vidéki nagyvaro sokban. ~ A magyar szinészet legnagyobbjai: Egressy, Tóth József, Gyones, Priollo Kornélia, Blaha Lujza,'Jászai Mari, akik mindannyian végigélték a vidéki színpadokkal járó hánykódtatásókat és kivették részüket a vándorélet nyomoruságaiból, ma meglepetve és szomorúan látnák, hogy milyen tragikus összeomlás előtt áll a vidék szinikultúrája. Az o idejükben még ugyanis, ha küzködésekkel volt is tele a vidéki szinész tarka élete, mégsem próbálták meg őket oly nagy mértékben a viszonyok, mint manapság, amikor az általános gazdasági válság és Trianon minden szörnyűsége igazán súlyos megpróbáltatások elé állitja nap-nap után Tháliának egyébként törhetetlen kitartásu vidéki napszámosait. Az ország megcsonkítása természetszerűleg maga után vonta a vidéki színtársulatok számának összezsugorodását, is, de 0 megmaradt harmincöt társulat sem tudott a beállott nehéz viszonyok folytán zöldágra vergődni, úgyhogy ma már mindössze tizennyolc társulat működik az országban. Sajnos azonban, ez a tizennyolc társulat is alig, hogy tengődik, miután sem a • kultusz kormány, sem az illető városok, sem pedig maga a közönség, a mindannyiunkra egyformán sulyosodó anyagi bajok következtében nem pártfogolhatja őket a megfelelő mértékben. Legutóbb is a szombathelyi társulat igazgatója jelentette be, hogy ha hamarosan pénzbeli segítséget nem kap, az érdeklődés hiánya miatt kénytelen lesz társulatát szélnek ereszteni. Sőt olyan jelenségek sem ütötték fel ez ideig még a fejüket a vidéki színészek történetében, mint yz óbudai Kisfaludy Színház és az Újpesti Színház igazgatóinak esete. Előbbi ugyanis végső kétségbeesésében öngyilkosságot követett el, az utóbbi pedig hyilt színen, a közönség előtt jelentette be, hogy végez magával, ha továbbra is elhanyagolják színházát. Miután a vidéki szinészet sanyarú helyzetén segíteni közérdek, hisz a magyar élet egy szerves darabjáról van szó, a vidéki színtársulatok tagjai pedig nagyrészt a csonka hazában megmaradt magyarságnak értékes elemei, munkatársunk a vidéki szinészet sorsónak érdekében rövid ankétet tartott azokkal a hivatott tényezőkkel, akiktől a vidéki szinészet jelene és jövője függ. Kertész Z. Róbert helyettes államtitkár, aki a napokban hallgatta meg a vidéki körútjáról megérkező -Sallay Géza dr,-uak a vidéki szinészet országos főfelügyelőjének beszámoló jelentésót, még mindig nem látja Valami rózsásnak a helyzetet. - Bár a kultuszminisztérium minden módot megragad arra. , hogy a vidéki szinészet válságán enyhítsen legalább, ha már megszüntetni ugy sem tudja, mégis nehéz idők várnak még reá. Mi a pénzügyminiszter által rendelkezésünkre bocsajtott összegű szubvenciót adjuk a társulatoknak, ezenkívül a lggnagyobbmérvű propagandát indítottuk meg. amellyel a vidéki városok vezetőségét igyekezünk rávenni arra, hogy odaadóan támogassák társulatukat és még sok mindenféleképen próbálkozunk. De alig hinném, hogy nagyobb öszszegü szubvenció nélkül eredményes mentőmunkálatot lehetne indítani. Pénzünk pedig egyelőre nincs több, mint amennyit most adunk, úgyhogy egypár gyengébb társulatot aligha lesz lehetséges megmenteni a bukástól. áz. élet, átváltozott körülmények, amelyek a Csonkamagyarországon maradt harmincöt társulatból tizemiyolcat hagytak meg, ugy hiszem még egy-két társulattal végezni fognak könyörtelenül, anélkül-, hogy bélistát kellene közöttük csinálni. A feladatunk mindössze arra zsugorodik, tehát csak össz e, hogy meggátoljuk ezeknek a biztos bukásoknak a hirtelen, átmenet nélküli bekövetkeztet. Össze kell tehát fogni mindannyiunknak, akik a vidéki színészetért valamit • tehetünk. .
